Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Magyar-román gálaest Feltámadás „Megszeretni a románoknak a magyarokat s a magyaroknak a románokat...” - e feladatot állította a két szomszédos, illetve a két együtt élő nép elé Tőkés László temesvári református lelkész, akinek hősies ragaszkodása elveihez szikrája lett a romániai forradalomnak. Emlékezetes lépés volt a baráti együttélés felé, Feltámadás címmel, a Budapesti Sportcsarnokban rendezett műsor, amelyen a Magyarországon vendégeskedő lelkipásztor is szólt a többezres közönséghez. A bevezető szavak után kiváló román és magyar művészek követték egymást a kétnyelvű gálaesten, a román és magyar zászlók keretezte színpadon. Műfaji megkötöttség nem volt, a válogatás szempontja egy lehetett: elsőrendű produkciók kerüljenek egymás mellé, így követhette Bánk bán Melindáját egy Eminescu-Kisfalussy Lehel szaval Tőkés László a Budapest Sportcsarnokban FOTÓ: MI elégia vagy a Händel zenéjére előadott balettetűdöt egy remek előadónak bizonyuló nyolcéves forma kisfiú - Kisfalussy Lehel - prózamondása (Feltámadunk címmel, gyerekszemmel a forradalomról). Az újkori vallásos életben gyakori vendég templomainkban a kultúra, az előadóművészet. A Budapest Sportcsarnokban ennek a fordítottja játszódott le. Egy román népi siratót követően szószék került a színpadra, ahonnan Tőkés László mondta el egy töredékmondat erejéig már idézett hálaadását, előbb magyarul, majd románul. A gyülekezetté lett közönség előtt Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt leveléből bontotta ki a feltámadás, a megbékélés gondolatát. A gálaest teljes bevételét a szabad román' televízió támogatására fordították. B. I. Nagyszeben szülötte volt Borsos Miklós halálára 84 éves korában elhunyt Borsos Miklós Kossuth-díjas alkotóművész. Faragott szobrot, domborított vörösréz lemezt, rajzokat, metszeteket készített, érméket formázott. Az Erdélyből származó, Nagyszebenben született művész festőnek indult - s ez szobrainak finom árnyaltságán érződik is -, de olaszországi tanulmányútja után úgy érezte: a szobrászat nyelvén tudja leginkább megfogalmazni az emberi létezés örömét. Az élet keletkezése, a születés mindvégig foglalkoztatta a mester képzeletét, ezért a szerelem istennőjét, Aphroditét s az anyát gyermekkel megannyiszor megmintázta. Azt írták kritikusai, hogy a „legmodernebb hagyományos és a leghagyományosabb modern szobrászunk”. S ez nem csupán hangzatos szójáték, hiszen úgy építette művészetébe a hagyományokat, hogy sajátos személyiségjegyeivel egyedivé, modernné varázsolta alkotásait. „Nem hiszek a hagyomány nélkül való művészetben” - vallotta. Borsos Miklós művészetének többnyire a Balaton-vidék mediterrán tája és embervilága volt az ihletője. Mindig hitt a természet és a művészet kölcsönhatásában, mert a „valóság csak elindítója a képalakító képzeletnek”. Borsos Miklós életműve harmonikus, kiegyensúlyozott, humánummal telített. Tömbszerű vagy áttört formák, csiszolt vagy töredezett felületek, finoman cizellált, vésett érmék, erőteljes tusrajzok vagy néhány vonallal teremtett hangulatos rajzok, játékos fantáziát sugárzó kisplasztikák. És a portrék. Páratlan emberábrázoló készséggel a lélek mélyére ásók, egyéniségeket láttatok. Bartókról, Kodályról, Egry Józsefről, Illés Endréről, Szabó Lőrincről, Barcsay Jenőről, Illyés Gyuláról, Déry Tiborról - a kortársakról. Szólni kell a vizuális kultúrát gazdagító művészpedagógusról is, aki a főiskola szobrászati tanszakának professzoraként jelentős részt vállalt a művész; utánpótlás neveléséből. Győrben, a Káptalan dombi klasszicista épületben még életében végleges otthonra leltek alkotásai. Termékeny művész volt, aki „meglelte a maga határait” - ahogy maga is fogalmazott. A „pannon szellemű”, a „mediterrán derűjű” mesternek megadatott az is, hogy megélhette szülőföldjének, Erdélynek „felszabadulá-CSORBA MÁRIA
