Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
36 SAJTÓTÜKÖR Beszélgetés Göncz Árpáddal „Kereszténység és liberalizmus” címmel Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökével közöl beszélgetést a katolikus hetilap. A személyes bemutatkozást azzal a megjegyzéssel vezeti be Göncz, hogy már anynyit írtak róla, amióta elnök lett, hogy lassan nem ismer rá a saját életére:- Polgári származék vagyok, 68 éves, négy gyermekem van, hat unokám, első házasságomban élek, immár 43 éve. Mielőtt ismét fölcsaptam volna politikusnak, író voltam és meggyőződésem szerint ma is író vagyok, ezt érzem elsősorban kötelezettségemnek az életben, van még mit megírnom. Az ideiglenes köztársasági elnök a Szabad Demokraták Szövetségének tagja:- Az SZDSZ liberális felfogása áll hozzám legközelebb. Ellensége vagyok minden kirekesztésnek és minden megkülönböztetésnek. Az SZDSZ- ben éreztem leginkább, hogy hajlandó mindent és mindenkit befogadni, átvenni és a kisebbség véleményét is tiszteletben tartani. Világos volt előttem, hogy ez keresztény voltommal nem áll ellentétben. A kereszténységnek - folytatja Göncz Árpád - nem a nemzet megújításában van szerepe, mert a kereszténység örök érték. Volt, van és lesz. Nem megújítanunk, hanem a tetszhalálból kell feltámasztanunk. A kereszténységnek egész társadalmi életünket át kell hatnia. Meg kell próbálnunk kereszténynek lenni, a tízparancsolat szerint élni. Göncz Árpád véleménye szerint nem lehet azt mondani, hogy a választásokon a társadalom a keresztény erkölcs alapelveit valló politikai erőkben bízott volna:- Nem hiszem, hogy egy választás eredménye valamely erkölcs alapelveit bizonyítaná. A kereszténységnek a társadalmi együttélésben, ember és ember viszonyában kell tükröződnie. A keresztény szeretet nem érzelmi kérdés, hanem türelem kérdése. A liberalizmus voltaképpen a kereszténység világi vetülete. Félek a felekezeti vagy akár ideológiai alapokon szerveződő pártoktól, mert az ilyenek az ember személyes létét, magatartását szabályozzák, parancsoló módon. A katolikus hetilap kérdésére, hogy vajon jogos-e egy „keresztény kurzustól” való félelem, az interjúalany egyebek mellett a következőket hangsúlyozza:- Nagyon remélem, hogy keresztény kurzus nem lesz, mert a keresztény kurzusnak az volt a jellegzetessége, hogy nem volt keresztény. A „keresztény” jelző megkülönböztetést jelentett, amelyben 1920-1940 között az rejlett, hogy valaki vagy valami nem zsidó. Szerintem a kereszténység ennél lényegesen több. Pozitív tartalma van és nem negatív. Befogadó és nem kirekesztő. Az antiszemitizmus, mint indulat, valószínűleg a másságból eredő megkülönböztetés, mindenütt él. Szerencse, hogy az antiszemitizmus Magyarországon nem öltött és remélem, sosem fog ismét szervezett formát ölteni. A következő kérdés az iskolai hitoktatásra vonatkozik:- Azt, hogy szabad hitoktatás legyen, fontosnak tartom. Hogy mindenki részt vehessen hitoktatásban, mégpedig az iskolában. Ám azt, hogy a hitoktatást kötelezővé tegyük, károsnak tartom. A teljes vallásszabadsághoz hozzátartozik annak az embernek a szabad választása is, aki nem akar felekezethez tartozni. Kényszeríteni valakit a hitre éppúgy nem lehet, mint ahogy a hitet megtiltani sem lehet. A kérdésre, hogy lesz-e új abortusztörvény, Göncz Árpád így felel:- Az abortusz mai gyakorlata - egészében - káros nemzetünk számára. Az én megítélésem szerint élet a magzat élete is. De eltiltani az abortuszt nem lehet. Vannak értékkülönbségek, amiket mindenkinek a maga életében, saját magának kell eldöntenie. Mint ahogy - bizonyos határon túl - az erkölcs kérdései sem abszolutizálhatok.- A hazánkban állomásozó szovjet alakulatok nem a legbékésebben hagyják el az ország területét - olvassuk a Maholnap cikkében. - Már korábban is szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy a megszállók - távozásuk megtudtával - lőfegyvert, töltényeket, benzint, háztartási gépeket árultak a laktanyák környékén a magyar polgároknak. A cikk szerzője egy magát megnevezni nem kívánó szovjet katonatiszttől Debrecenben az alábbi információkat szerezte: A felső parancsot teljesítő szovjet katonák a debreceni repülőtér közelében 20 tonna ként, ezt a mérgező anyagot ásták el a földbe, de ugyancsak 20 tonna cement-, valamint fémhulladék, gépalkatrész, gumiköpeny is hasonló sorsra jutott. De ez még csak a felháborító dolgok egy része; a lista folytatódik sok hektoliter benzinnel, gázolajjal és különféle, gépekhez használt kenőanyagokkal.- Mi lett volna - teszi fel a kérdést az újságíró -, Végezetül arról szól az ideiglenes köztársasági elnök, hogy mit tart fontosnak elnöki munkájában:- Az elnöki hatáskört az alkotmány pontosan behatárolja. Ezenkívül az elnöki magatartásnak, az elnöki szerepkörnek rengeteg olyan eleme van, amit képtelenség törvénybe foglalni, mert javarészt az elnök személyiségének, munkastílusának, emberekhez való viszonyulásának kérdése. Nagyon remélem, hogy ezt az elnöki hatáskört valahol az egyensúlyteremtés, a befogadás, kiegyenlítés irányába, hogy úgy mondjam, a mosoly irányába sikerül kitágítanom. A mosolyról pedig nem rendelkezik az alkotmány. ha a katonák nem az esztelen megsemmisítés mellett döntenek, hanem átadják az anyagokat a debreceni polgároknak? így mindenki jól járt volna. De ők a legkártékonyabb megoldást választották: hazánk földjét szennyezték be úgy, hogy azokon a helyeken hosszú ideig garantáltan nem terem semmi. Az újságíró szovjet katonatiszt beszélgetőtársa is máshogyan gondolkodik a környezetszennyezésről, mint a parancsnokai:- Embertelen bűntett ez - mondja. Az írás végezetül hangsúlyozza:- A szovjetek ma ugyanazt teszik, mint a történelem során bármikor a megszállók: pusztítanak, rombolnak, felégetik a hidakat maguk mögött. Ez lenne hát az évtizedek óta hangoztatott barátság a két nép között? Bizonyára nem ez. De az tény, hogy a kivonulók nyomában fű már nem terem ... Szovjet bűntettek MAHOLNAP
