Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

24 HAZAI KÖRKÉP Török István iskolaigazgató ha anyósa visszakaphatná szülő­házát. Török Istvánná földrajz-bioló­gia szakos tanár az iskolában.- Akármilyen hihetetlen - ma­gyarázza - én sokáig nem ismer­tem a családom szenvedéseit, és elhittem, amit az iskolában erről tanultam. Tudtam, hogy a nagy­­szüleimet öt év kényszermunkára vitték el Oroszországba, de nem akartam elhinni azt a sok-sok szörnyűséget, ami velük ott meg­történt. Aztán lassan kinyílt a szemem, s egyre több dolog jutott a tudomásomra. A nagyapámnak rettenetes honvágya volt, de csak 1962-ben jöhetett haza először Németországból. Mindenáron haza akart települni, de nem kap­ta meg az engedélyt. Bele is halt. Amikor a gyerekeink megszület­tek és házat építettünk, bizony eszembe jutott: mi lenne, ha egyik percről a másikra megint mindent elveszítenénk. Biztos én is két kézzel kulcsolnám át a ka­put, mint a nagyanyám, akit egy életre megnyomorítottak, mielőtt erőszakkal elhurcolták. A szülé­imben érthetően úgy benne élt a félelem, hogy nem merték német nemzetiségűnek vallani magukat. Én viszont már annak mondtam magam az idei népszámláláskor, és mind a két fiam igen komo­lyan tanulja a német nyelvet. A kedves, fiatal tanítónő, Ha­raszti Szilvia a kétnyelvű csoport vezetője. Ő is ebben az iskolába^ tanult, Baján végzett a tanítókép­ző német tanszékén (jelenleg ez az egyetlen az országban), és visz­­szajött a szülőfalujába. Taksonyi sváb családból származik, szülei még beszélték az anyanyelvűket, de hozzájuk, gyerekekhez már magyarul szóltak. Szilvia úgy lát­ja, hogy a hagyományok felkuta­tásához nehéz társakat találni. Egyrészt közel van a főváros, a fiatalokat nem tartja itt a falu, másrészt a korábbi években a leg­több család igyekezett megszaba­dulni az „átkos” örökségtől. A fiatalok túlnyomó részét semmi sem köti már a gyökerekhez, bár vannak, akikben mostanában kezd felébredni az érdeklődés. Ez elsősorban a kedvező hazai válto­zásoknak és a megélénkült ma­gyar-német kapcsolatoknak kö­szönhető. Taksonyi látogatásunk végén Szabó Imréné, a Magyarországi Németek Szövetségének kong­resszusi küldötte, megyei szakfel­ügyelő, német szakos tanár még elújságolja, hogy az idén először tartottak német nyelvű misét a kálvárián. A fiataloknak külön leírták az énekek és az imádsá­gok német szövegét - talán lesz majd folytatása. Mindenesetre nagyon szeretnék Taksonyban a nemzetiségi életet újra feléleszte­ni. Haraszti Szilvia nagyanyja viseletében

Next

/
Oldalképek
Tartalom