Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-01 / 15. szám
HAZAI KÖRKÉP S9 kásuk, sem munkahelyük, az esetek többségében még személyazonosságot igazoló papírjaik sincsenek. És nem is keresik az alkalmat, hogy úgymond, „lajstromba” vetessék magukat. Anynyit azonban tudunk, hogy az átmeneti szállásokat összesen mintegy ezren veszik igénybe.- Hogyan reagált a közvélemény, amikor nyilvánosságra került a hajléktalanok égető gondja ?- A reakciók meglehetősen szélsőségesek voltak. Akadtak olyanok - főleg intézmények, egyesületek, egyházi és társadalmi szervezetek akik azonnali anyagi és erkölcsi segítséget ajánlottak föl, s akadtak olyanok is, akik nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy a hajléktalanok problémájával egyáltalán foglalkozunk. Tény az, hogy még soha nem csörgött annyit a Fővárosi Tanács szociális osztályán a telefon, mint ezekben a napokban. Sajnos a telefonálók egy része nem tanúsított együttérzést. Felesleges lenne fölsorolni azokat az ötleteket, amelyekkel elárasztottak bennünket, hogy hova zavarjuk a hajléktalanokat, mit tegyünk velük, hogy eltűnjenek a föld színéről. Sokan úgy vélik, aki hajléktalan, az egyben munkakerülő, tolvaj, garázda, bűnöző, s megérdemli a sorsát, a kitaszítottságot. Amíg az emberek nem kerülnek kapcsolatba a hajléktalanokkal, eszükbe sem jut, hogy sokan nem feltétlenül a saját hibájukból, hanem bizonyos életesemények következtében és a szociális védőháló hiánya miatt váltak földönfutókká.- Vannak azonban a hajléktalanoknak önkéntes pártfogóik is...- Igen, ez is igaz. Például Nagy Bandó András humorista és Bielek József polgármester úr is a pártjukra állt. Mindkettőjüket meg is vádolták, hogy ezáltal akarnak népszerűek lenni. Pedig az igazság az, hogy a közvélemény egyáltalán nem értékeli, inkább helyteleníti a hajléktalanokkal való törődést. Tehát inkább népszerűtlen lesz, aki ezt vállalja. Napi munkánk során még a tanácsi apparátusban is ezt tapasztaljuk. Vannak olyan kerületek a fővárosban, amelyek még jelentős központi támogatás ellenére sem hajlandóak a hajléktalanoknak szállást biztositani, inkább lemondtak a felkínált összegről. De ezt érezzük a Fővárosi Tanácson, vagyis házon belül is. Inkább rosszallóan nézik tevékenységünket, mint elismerően. Szolidaritást, segítő szándékot elég ritkán tapasztalunk. * * * Amikor idén januárban a hajléktalanok egy csoportja elfoglalta a Déli pályaudvar várótermeit, a pénztárak bezártak, a vonatok késve vagy egyáltalán nem indultak. Ekkor ajánlotta fel a honvédség Budaörs határában lévő üres barakk-laktanyáját, ahova azonnal be is költözött négyszáz hajléktalan. Az Orvosok Világszövetsége élelmet, a sütőipar ingyen kenyeret, különböző gyárak tisztítószereket, cigarettát, ruhát küldtek a hajléktalanoknak gyorssegélyként. Azóta a táborban úgy hétszázötven hajléktalan fordult meg. Azon a nyári napon, amikor ott jártunk, kétszázötven
