Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-07-01 / 13. szám
16 KILÁTÓ Hamisítatlan afrikai romantika: csipkeárus az út szélén... három évig két teljes műszakot dolgozott végig, szombaton és vasárnaponként is, amíg Ica aszszony, aki az itthoni üdülővezetői képesítését itt nehezen tudta volna kamatoztatni, kitanulhatta a fodrászatot. Előbb alkalmazott volt, ma már önálló, tágas üzlete van, jól élnek gyönyörű, spanyol jegyeket tükröző házukban, ahol szépen megférnek egymás mellett az afrikai faragások, az ébenfa- és a kőszobrok és a herendi porcelán. „Az itteniek - meséli Papp úr - beleszülettek a kényelmes életbe. Nagyon sokan lusták, nem is törekednek a jobb körülményekre.” Fenn a csúcson Aki magyar idekerült, az viszont mind bizonyítani akart. Hogy csak azért is megcsinálja! Dani Ernő - az egyik magyar klub estjén találkoztunk - mesélte, hogy Svájcból azért jött el, mert az ottani környezet nem bírta elviselni a bizonyítást. „Amikor megvettem az első öltönyt, megszóltak. Nézd, egy szál gatyában jött, azután már szebb ruhája van, mint nekünk... Amikor megvettem az első biciklit, verekedésem lett a gyárban egy szakival, aki azt vetette a szememre, hogy ő 20 éve jár egy öreg járgánnyal. Az utolsó cseppet az jelentette, hogy négyen, haverok, vettünk egy ócska autót, amit kilenc hónap alatt csodálatos szépen kipofoztunk. Rettentő büszkén azzal mentünk be a munkahelyre. Harmadnap hívott a személyzeti főnök: vagy eladjuk a kocsit, vagy repülünk. Magyarázni kezdtem, hogy az autót nem loptuk. Szóval menni kellett.” Jó messzire sikeredett. De Dél- Afrikában - és ez valóban nagy előny lehet az öreg kontinenssel, s ezen belül külön Magyarországgal szemben - nem bántják azt, A völgyben: Pretoria É
