Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-15 / 12. szám
KRÓNIKA 7 A KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK MINISZTERE SZÁMÍT A NYUGATI MAGYARSÁGRA Sokkterápiával megbukna a békés átalakulás Antall József kormánya számára, a konkrét intézkedési tervek kidolgozására, száznapos „türelmi időt” kért. Kádár Béla professzort - aki független szakértőként miniszter - nem csupán azért kerestük meg ebben az időszakban, hogy az általa vezetett Külgazdasági Kapcsolatok Minisztériuma terveiről kérdezzük; a gazdaságra és a kormányprogramra vonatkozó általánosabb értékelést-elemzést is kértünk a tanulmánykötetek sorát jegyző, angolul, németül, spanyolul, portugálul, oroszul beszélő ötvenhat éves tudóstól.-A Heti Világgazdaság című lapban a következő tömör jellemzés jelent meg önről: .,Kádár Béla gazdasági filozófiájában - a nemzetközi munkamegosztásba való beilleszkedés stratégiai fontosságának hangsúlyozása mellett - jelentős szerepe van a fontolva haladásnak, a geopolitikai racionalizmusnak és az állam erőteljes gazdasági szerepvállalásának. A Kádár-gondolkodásban fellelhető etatista elemek egyébként már korábban eltávolították őt a hazai közgazdász-társadalom liberális elveket valló derékhadától. " - Mennyire tudja ezt a jellemzést elfogadni?- Csaknem három évtizedes tudományos működésem során valóban mindig is a nemzetközi fejlődésben látható folyamatok és Magyarország lehetőségei, mozgástere alapján igyekeztem gondolkodásomat formálni. Az eredményes nemzetközi szereplést az egyes országok különféle módszerekkel, saját mozgásterük, FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ fejlődéstörténeti-kulturális örökségük függvényében érik el. Azok az országok - sőt vállalatok -, amelyek erről nem vesznek tudomást, általában nem szoktak a nemzetközi sikerlista élvonalába kerülni. Az etatizmus ugyanakkor súlyos bíráló kijelentés egy „gazdaságbarát”, nemzeti kormányzat minisztere számára. Jómagam a következőképpen látom az állam szerepét itt és most. Szép dolog, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nemzetközi élvonalban lévő országokban igen erős a piac szerepe, bár megjegyzem, ott sem kizárólagos. Csakhogy: azokban a jól prosperáló országokban, ahol pár évtizede még nem alakultak ki fejlett piaci automatizmusok, a nemlétező piac funkcióit egy ideig egy felvilágosult kormányzatiállami hatalom volt hivatott helyettesíteni. Különös, hogy még a legfejlettebb piacgazdaságú országokban sincsenek olyan erőteljesen képviselve a liberális nézetek, mint egyes magyar közgazdasági műhelyekben. Pedig egy fejlett ország gazdaságfilozófiáját lemásolni ugyanolyan hiba volna, mint amilyen az ázsiaisztálini modell kopírozása volt. (Kesernyés mosolylyal nyugtázzuk, ha a különféle irányból másolók gyakorta ugyanazok a személyek.) Mégis vannak Magyarországon olyan elképzelések, hogy ha bevezetünk egy szélsőségesen liberális piacgazdasági működési rendszert, a gazdasági átalakulás gyötrelmei időben lerövidíthetök, és mint mondják, csak így hárítható el a visszarendeződés veszélye. Csakhogy akik ezt a javaslatot teszik, egyrészt nem veszik figyelembe, hogy ez a vegytiszta liberális gazdálkodás már Nyugaton sincs meg, ott is a szociális piacgazdaság az uralkodó. Nyomós ellenérv az is, hogy a konkrét magyar viszonyok között - ahol a nemzetközi versenyképesség követelményeinek a gazdaság döntő része nem felel meg - ez a politika valóban tüneményes gyorsasággal elsöpörné ugyan a jelenlegi magyar termelési-kínálati szerkezetet, de ezzel együtt a munkahelyek nagyobb részét is. Kérdem: ésszerűnek nevezhető-e az a gazdaságpolitika, amely ilyen erőteljesen ütközik a társadalmi-politikai ésszerűség követelményeivel? Ilyenfajta sokkterápiával megbukna a jelenlegi békés átalakulás! Érvényesülne ugyan a „közgazdasági igazság”, de belepusztulna az ország. A visszarendeződés mumusával való fenyegetőzés pedig ma már időszerűtlen - erői belpolitikáiig harmatgyengék, s a történelem visszafordítását esetleg készséggel támogató külső erők is nap mint nap halványulnak.- Egy televíziós interjúban ön Deák Ferencre hivatkozott, aki a politikát az arányok művészetének tartotta. Nemde, ilyesfajta „művészet" a társadalmigazdasági rendszerváltozás határozott elősegítése - melyre programja szerint készül a kormányzat - és a sokkterápia közötti különbségtétel.-Jó ideje már ideggyógyászat sem alkalmazza a sokkterápiát, mert e gyógymód hatására gyakran károsodik a beteg állapota. Vajon olyan rossz helyzetben van-e Magyarország, mint Lengyelország, ahol vállalták a sokkterápiát? Nekünk van mit vesztenünk. Magyar leleményességgel, az elmúlt negyed század kis lépéseivel ugyanis Magyarország kelet-középeurópai sorstársainál sokkal inkább megközelítette az európaiság mértékeit - mind a gazdaságban, mind a társadalmi magatartásban, a civil társadalom kiépítésében. Ezért ma a lakosság egy jelentős része nem hajlandó túl nagy kockázatokat vállalni. Ez egyébként a választási eredményekből is kiderült. Ha Lengyelországban rosszul alakulnak a dolgok, ott a nemkívánatos mértékű önpusztító energiákat féken tudja tartani akár a Szolidaritás, akár a katolikus egyház vagy végső esetben a nem lebecsülhető ütőképességű lengyel nemzeti hadsereg. Ezek a hatalmi intézmé
