Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-06-01 / 11. szám

SPORT 55 A lelátóról jelentjük MERRE TART A MAGYAR LABDARÚGÁS? Világbajnokság helyett csapatépítés A női asztalitenisz válo­gatott (Bátorfi Csilla, Ur­­bán Edit, Wirth Gabriella összeállításban) nagysze­rűen szerepelt Göteborg­ban: a magyarok harmin­cadik Európa-bajnoksá­­gát nyerték. * Nádori László profesz­­szor, a sporttudomány je­les képviselője és dr. Tö­rök Ferenc olimpiai baj­nok, a sikeres öttusakapi­tány, az öttusaszövetség jelenlegi elnöke a Szabad Demokraták Szövetsége, Gyarmati Dezső, olimpiai bajnok vízilabdázó, az egykori kapitány pedig a Demokrata Fórum képvi­seletében lett tagja az új parlamentnek. * Az Eurodeal Internatio­nal, a francia kerékpáros válogatott szponzora me­rész terv megvalósitásán fáradozik. A világkiállítás évében Párizs, Bécs, Bu­dapest kerékpáros távver­senyt akarnak tető alá hozni. A viadal főpróbája­ként a Citadella körül és Budakeszin rendeztek nemzetközi versenyt. * Solti Attila nagyszerű teljesítménnyel nyerte Los Angelesben a futóvadlö­vök Világkupa viadalát, és ezzel a sportlövők közül elsőként biztosította be részvételét a barcelonai olimpiára. * A magyar kard ismét csillogott Varsóban, a ha­gyományos Finski emlék­­versenyen. Nébald György, a sérüléséből fel­épült olimpiai bajnok kardját nagyszerűen for­gatva győzött. * Onódi Henrietta, a bé­késcsabaiak 15 éves tor­nász Európa-bajnoknője négy első helyet is szerzett a németországi Cottbus­­ban rendezett Világkupa versenyen. A magyar válogatott ez­úttal ötödik alkalommal hiányzik a labdarúgó-vi­lágbajnokság döntőjéből. Mészöly Kálmán (képün­kön), a válogatott élére visszahívott kapitány köz­ben új csapat építését kezdte meg. Egyelőre csak a lelkesedés és az akarat dicsérhető. A sikerekig hosszú menetelés követke­zik... * A labdarúgó-világbaj­nokságok immár hat évti­zedes történetében a ma­gyar együttes ötödik alka­lommal kényszerül a néző szerepére. De amíg a szö­vetség az 1930-as nyitány során és 1950-ben politi­kai megfontolások miatt be sem nevezte a csapatot, addig az 1970-es és az 1974-es torna előtt éppúgy a selejtezők során bukott el a nemzeti tizenegy, mint ezúttal. Ez az utolsó bukás szin­te törvényszerű volt, hi­szen a szovjet csapattól négy éve a világbajnoki döntőben elszenvedett 6:0-ás vereség óta a szö­vetségi kapitányok példát­lan gyorsasággal váltogat­ták egymást. Még Bicskei Bertalan, a volt kapus bír­ta a legtovább. S bár edzői diplomáját Kölnben, a hí­res főiskolán erősítette meg, de a tervszerű csa­patépítés helyett a pilla­natnyi eredményességre törekedett, a külföldről hazahívott, s a válogatott­ságért furcsa módon nem mindig kellően lelkesedő játékosokból toldozta, fol­­dozta csapatát. A szövetség elsősorban az új elnök, Laczkó Mi­hály kábelgyári igazgató kívánságára Mészöly Kál­mánt hívta vissza a válo­gatott élére. Bicskei sérel­mezte szerződése idő előt­ti felbontását, s bár a szö­vetségtől jelentős összegű kártérítést kapott, a mun­kaügyi bírósághoz fordult, és első fokon számára kedvező ítéletet hoztak. Mészöly Kálmán, a „sző­ke szikla” néven közis­mert egykori Vasas-futbal­lista azonban ettől függet­lenül munkához látott. S bár egyes körök az emlé­kezetes bundabotrányban való részvétele miatt megkérdőjelezték erkölcsi alkalmasságát, határo­zottan dolgozott, és máris bizonyított. Bemutatko­zásként az Egyesült Álla­mok együttesének vágtak vissza az 1979-ben elszen­vedett vereségért. A ven­dégek kispadján az a Bob Gansler ült, aki 1941. júli­us l-jén született a Tolna megyei Mucsiban, s aki­nek német származású szüleivel együtt marhava­gonba kényszerítve kellett elhagynia szülőfaluját. Szóval visszatért Mé­szöly, aki egyszer, 1982- ben már kijutott gárdájá­val a világbajnokságra, és ott is megállta a helyét, de azután elkedvetlenedett, és leköszönt. Rendkívüli lelkesedéssel tért vissza, és már az első mérkőzésen nyolc újoncot szerepelte­tett. Annyi új fiút próbált ki, mint ahány külföldről hazahívott játékosból Bicskei próbált csapatot formálni. Mészöly újoncai között olyanok is voltak, mint például a 22 éves Mónos Tamás, aki még az NB 1-ben is alig harminc mérkőzést játszott, vagy az ugyancsak 22 éves pé­csi Palaczky János, akiket még a törzsszurkolók is alig-alig ismernek. Az amerikaiak elleni 2:0-ás győzelem után a franciák vendégeskedtek a Népstadionban. Ezen a mérkőzésen Détári Lajos, a jelenlegi legjobbnak tar­tott magyar labdarúgó is játszott, de a Görögor­szágból hazahívott „Dö­me” sajnos ezúttal is csa­lódást okozott. Mészöly Kálmán a nézők követelé­sére le is cserélte, a kapi­tány is elégedetlen volt teljesítményével. A franciák 3:l-es győze­lemmel távoztak, a fia­talok pedig Salzburgba, a világrekordnak számító 130. osztrák-magyar mér­kőzésre utaztak. A világ­­bajnoki döntőig eljutott osztrák csapat ezúttal jobb volt, rászolgált a 3:0- ás győzelemre. A mérleg még így is kedvező, hiszen a 63 magyar győzelem és 28 döntetlen mellett csak 39 vereség szerepel a sta­tisztikában, 288-244-es gólkülönbséggel. A lelkes, de egyelőre tapasztalatlan fiatalok mellől hiányzik néhány igazi klasszis, mint például az igazán jó formában lévő Détári. A játékosok egyelőre csak a lelkesedésükért dicsérhe­­tők, hiszen 0:3 után sem adták fel, de Jován Ró­­bertnek nagy erővel meg­lőtt, a hálóba tartó labdá­ját a kapufa hárította az utolsó percekben. Hosszú menetelés kö­vetkezik az 1994-es világ­­bajnokság döntőjéig, ame­lyet az Egyesült Álla­mokban rendeznek. Ettől függetlenül már az ősszel komoly csaták várnak Mészöly legénységére, hi­szen kezdődnek az Euró­­pa-bajnokság selejtezői, és a magyarok Olaszor­szág, a Szovjetunió, Nor­végia s Ciprus válogatott­jával kerültek egy csoport­ba. Mindenesetre a csa­patépítést, a fiatalítást folytatni kell, mert hosszú távon egyedül ez hozhat eredményt... V. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom