Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-06-01 / 11. szám

56 KILÁTÓ Tetteikről ismerni meg őket A hasított, nyolcágú kereszt az itáliai Amalfi városának címereleméből vált a jeruzsálemi ispotályos lovagok, majd a szuverén Máltai Lovagrend jelképévé. A kilenc évszázados szervezet korunkra visszatért eredeti, legősibb rendeltetéséhez, a betegek és ínségben szenvedők segélyezéséhez. Amalfi kereskedői a XI. szá­zadban az egyiptomi kalifától le­telepedési engedélyt nyertek Je­ruzsálem latin negyedében. Itt, a Szent Sir közelében templomot és rendházat emeltek a „fekete barátok” részére, akik a hosszú utazásban megfáradt, sebesült, beteg kereskedőket és zarándo­kokat voltak hivatva istápolni. Ispotályos házból világhatalom messég soraiból kerültek ki. Mi­vel a családi vagyont az elsőszü­lött fiú örökölte, az utána követ­kező fiúk legfeljebb jó nevelést és fegyverzetet kaptak. Főleg ezek­ből a nemesifjakból toborzódott a Rend tagsága. Ők letették a há­rom szerzetesi fogadalmat, anél­kül, hogy felszentelt papokká vál­tak volna.- Ez azzal járt, hogy miután nem volt családi felelősségük, egészen másként mentek a harc­ba, mint a világi személyek - hív­ja fel a figyelmet erre a nagyon fontos és a rend erejének megér­téséhez elengedhetetlen körül­ményre dr. Piazza Péter, Bécsben élő lovag, a magyar szövetség né­met nyelvterületi közösségének volt alelnöke. - így sikerült pél­dául kilencszáz lovagnak és mint­egy nyolcezer segédszolgálatos­nak százezres török hadat vissza­vernie Málta 1565. évi nagy ost­romakor. Amikor az utolsó Málta-szigeti Nagymester, von Hompesch 1798-ban átadta Napóleonnak a szigetet, a Rendnek az a magva, amely megmaradt a Nagymester körül, 1834-ben végleg letelepe­dett Rómában. Ekkor alakult ki az a nemzetközi jogi megoldás - hangsúlyozza Piazza dr. hogy bár a Via Condotti-i nagymesteri I \ Amikor a Szentföld birtoklásá­ért hadba induló keresztes sere­gek 1099-ben elfoglalták Jeruzsá­lemet, a római egyház akkori fe­je, II. Pascal pápa, kiváltságok­kal jutalmazta, és közvetlenül a Szentszék felügyelete alá helyezte az ispotályos közösséget. Mivel azonban a Szentföld megtartásá­ért állandó, kemény harcokat vív­tak az arabokkal, az ispotályo­­soknak a betegápolás mellett a zarándokok védelméről is gon­­doskodniok kellett. Ezért 1120 és 1160 között - amikor Raymond de Puy vezette a közösséget - új szabályzat készült, amely már ezt az újabb, fegyveres szolgálatot is tartalmazta. A szervezet pedig ápoló szerzetesrendből szerzetesi lovagrenddé alakult át. Amíg a Rend a Szentföldön, Cipruson, Rodoszon, majd 1530- tól 1798-ig területi szuverén hata­lomként Málta szigetén műkö­dött, addig a lovagok - kivéve azokat, akik esetében a Nagy­mester méltánylást igénylő okból felmentést adott - az európai ne-FÁY GEDEON Dr. Fáy Gedeon (München), a Magyar Johannita Tagozat kom­­mendátora: Tagozatunk Nyugaton alakult újjá az 1946-1947-es években, és azóta szívós munkával igyekeztünk előbb a túlélésünket, később pedig a fejlődést biztosítani. Azóta Euró­pa és Amerika több országában gyökeret vertünk, rendtársakat vet­tünk fel. Rendünk alapja az ősi Szent Já­nos Lovagrend leggazdagabb, brandenburgi tagozata volt, amely a renden belül már a XIV. század elején bizonyos önállóságra tett szert. A tagozatot az úgynevezett Úrmester vezette, aki azonban a Nagymester fennhatósága alá tar­tozott. Az egész rend akkor még katolikus volt. Amikor azonban el­kezdődött a reformáció, a német lovagok nagyobbik része áttért va­lamelyik protestáns hitre, de jogi­lag valójában megmaradtak a rend keretében. Az autonómia, amely már évszázadokkal a reformáció előtt megvolt, most elmélyült, de maradtak közös ideálok, amelyek továbbra is összekötötték a rend két tagozatát. A magyar tagozatot 1924-ben alakították újjá, és első kommen­­dátora báró Feiíitsch Bertold volt. Ő a háború után Nyugatra mene­kült. Halála után utóda Edels­­heim-Gyulay Lipót gróf lett, aki sokat tett a rend túléléséért. Utána Kibédi Varga Sándor filozófus, a müncheni egyetem rendes tanára következett. Huszonkét évig, 1954- től vezette a tagozatot, ahol évekig a helyettese voltam. Én magam 1957-ben léptem be a rendbe, és 1977 óta vagyok kommendátor. Már szívesen fiatalabb kézbe ad­tam volna az irányítást, de vissza­tartott az Úrmester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom