Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
NAGYASSZONY A TISZÁNTÚLON 19 got idézi ugyan a mai piac, ám némileg hiányosan... Ugyanis csupán ez az egyetlen kívánság hiábavaló: „Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni.” PULYKAKAKAS NÉLKÜL Mert ruca - vagyis kacsa -, liba meg tyúk is van itt eladó, akár párjával... De pulyka, az nincs! Sok a vesződség vele - mondják a mostani hajdúk. Buta jószág az, nem fogad szót az embernek. Azt aztán hiába hívja... Eltekeregnek! Meg felszállnak a ház ereszére, kétméternyire is. Amikor meg aprók, túrós csalánnal kell etetni őket, hogy nőjenek mihaé Cívisváros, civisház, cívistoronnyal - a megyeháza marabb. Ilyenkor pálinkába áztatják a lábát mindegyiknek, hiszen nagy a kispulyka teste és folyton hátrabillen. Letottyan. Nem tartja meg a gyenge lába. Az áztatás felerősíti. Hát csak dúdolgassak a pulykákról, ha úgy tetszik - biztatgatnak -, azt már nemigen hoznak mostanság a debreceni piacra. Ha nevelnek is, maguknak nevelik a hortobágyiak. A városiak pedig vegyenek maguknak nagyüzemit. Táposat. Abból van elég a boltban. Azzal nincs annyi baj. Csak hát más az íze... SZŐKE SÁNDOR Bika János emlékét idézi a patinás szálloda. Konyhájában messze híres az orjaleves és a töltött káposzta
