Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
18 HAZAI KÖRKÉP nem volt csonka, amikor 1860- ban - a Bach-korszak kellős közepén, a kiegyezést hét esztendővel megelőzve - Habsburg-ellenes tiltakozó gyűlést rendeztek benne a debreceniek. Kicsit tovább, a Nagytemplom felé menet a város világszerte híres ékessége, az 1913-1915 között épült Arany Bika már modern, új épületszárnnyal várja a szállóvendégeket. Meg az ellenállhatatlan töltött káposztával! Az idegen pedig - miközben jóizűen lakmározik, tán valamiféle bikából készült sültre is vágyik, hátha ez itt amolyan „specialitás”. Szegény Bika János! Egyszerűen elfelejtették... Pedig az épület onnan kapta a nevét, hogy 1699-ben ez a bizonyos Bika János nevű debreceni polgár itt álló házát vendégfogadó céljára a városnak adományozta. Csak úgy - odaajándékozta! Vagy száz esztendővel később aztán a fogadó éppen akkori bérlője gondolt egyet, és cégérként kiformáztatott egy öklelő bikafejet, amelyet be is aranyoztatok A cégér múzeumba került, de az Arany Bika elnevezés máig is olvasható az Alföld legnagyobb szállodájának homlokzatán... A Piac utca végét a monumentális méretű református Nagytemplom zárja le. Gyönyörűséges építészeti hátteret ad a vége felé mindinkább kiszélesedő sugárútnak. TEMPLOM, NEGYEDSZERRE Ki gondolná, hogy ez a templom itt, egyugyanazon a helyen, immár a negyedik az évszázadok során... Úgyszólván Debrecen kialakulásának időpontjától kezdve templom áll itt. A tatárdúlás idején leégett a legeslegelső. Helyén 1290-1300 között már felépült a Szent András-templom. Akkoriban az egész Tiszántúl legnagyobb egyházi épülete volt. Amikor Debrecen népe a reformáció idején új hitre tért, a Szent Andrásról elnevezett templomból kálvinista templom lett. Kihordták az oltárt, a képeket, az orgonát, levették a keresztet. 1564-ben leégett. Hatvan esztendő telt el, míg hozzáfogtak az újjáépítéséhez. Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem támogatásával 1626-1628 között épült meg az újabb templom, amelyet alacsony téglafalakkal öveztek. I. Rákóczi György az ellenségtől elfoglalt ágyúkból öntetett harangot a templom részére. A „Rákóczi-harang” - újraöntött formájában - ünnepélyes alkalmakkor ma is megszólal. De most már a Nagytemplom tornyában. Mert 1802- ben, Debrecen történelmének legnagyobb tűzvészében a Bethlen-féle templom is elpusztult, a harang kivételével. A református polgárok alig néhány év múltán építették helyére a mai templomot. Falai között detronizálta 1849. április 14-én az Országgyűlés két háza Ferenc Józsefet. Kossuth Lajos (1802-1894) itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot, amely Magyarországot „szabad, önálló, független státusnak” kiáltotta ki. Az Urasztalt körülvevő korláton belül ma is látható Kossuth Lajos egykori, kegyelettel őrzött karosszéke. EMLÉKKERT, ÜcIljmtovel A templom mögött az Emlékkert szélesedik, öreg fáival. Bocskai István bronzszobra mellett - a kert keleti oldalán - a Gályarabok Emlékoszlopa magasodik. 1673-ban a bécsi udvar hamis vádak alapján több protestáns papot és tanítót elitéltetett, és eladta őket evezősöknek tengeri gályákra. Az embertelen bánásmód következtében sokan elpusztultak közülük. A negyven életben maradottat háronTevvéT később Ruvíéiv3ioIIand admirális szabadította meg a rabságból. A kert nyugati oldalán, éppen átellenben valóságos csoda zárja Debrecen regéit. Van, aki isteni csodának véli, mások növénytaninak. A helybeliek mindkettőnek. Emlékmúszámba megy ugyanis a növénytani ritkaság, egy fává nőtt líciumtő. A hagyomány szerint a Debrecen reformálását megkezdő Bálint pap és Ambrosius mester, a helybéli római katolikus lelkész sokszor keveredett heves vitába egymással. Az egyik perpatvar végén azt mondta Ambrosius: „Akkor lesz ebből a tanításból vallás, amikor a lícium fává nő!” Leszúrták a földbe az „ördögcérna” ágacskát - és az fává növekedett. A fa idős voltát azóta többen kétségbe vonták. Alaptalanul. Csokonai Vitéz Mihály is, mint Debrecen különlegességéről emlékezik meg róla írásában. Ha dúdolgatja is a regélő városból hazatérő a régesrégi, ismerős dallamot, előbb-utóbb csalódnia kell. Az egyszer volt vilá-
