Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
/«KRÓNIKA Tudós pap, finomtollú író volt Keszthelyen, a kisebbségi magyarságról Búcsú Trombitás Dezsőtől„Nemzeti" demokráciák? Szószéke mögött egy kereszt volt, melyet egy katolikus testvére faragott a számára. Járt az ő református gyülekezetébe evangélikus is, zsidó is - magyarul hallgatni Isten igéjét, épülni, feltöltődni a prédikáció veretes szavaiból. A Hollywoodi Magyar Református Egyház alapító lelkipásztora harmincegy éves szolgálat után, súlyos betegségét hősiesen viselve, 77 évesen tért meg övéitől teremtőjéhez. Pásztorolásával családias közösséggé lett a magyar gyülekezet a messzi Kaliforniában, melynek figyelme kiterjedt az ifjakra is - a templom a Könyves Kálmán Cserkészcsapat otthona is volt -, jutott erő egymás segítésére, az óhazai egyház támogatására. Trombitás Dezső Detroitban született, kilencévesen tért haza szüleivel Magyarországra. Az ötvenes években komáromi esperesként szolgált, amikor koncepciós pert akasztottak a nyakába, palástját elvették. Ezt követően dolgozott vasgyárban, szénosztályozón, szállodaportán. 1956-ban ment külföldre, vándorolt ki (azaz hogy vissza) Ameri-A Budapest Fővárosi Tanács és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága megegyezett a rákoskeresztúri temető 300-as és 301-es parcellájának nemzeti kegyhellyé nyilvánításában. Ide kizárólag az 1956- os forradalom és szabadságharc hősi halottait, kivégzett mártírjait, valamint - elhunytuk után - a forradalmi tevékenységükért hosszú időre bebörtönzött személyeket, illetve a különböző szabadságharcos csoportok külkába. Egyháza az elsők között hívott meg magyarországi írókat, tudósokat előadóestekre, ő maga az anyanyelvi mozgalomban is igyekezett az óhazai és a nyugati magyarság kapcsolatait elevenebbé tenni. Tudós pap volt - teológiai doktor, egyetemi magántanár - és Finomtollú író, elbeszélések, színművek, amerikai magyar művészportrék szerzője. Gyülekezete emlékistentiszteleten köszönt el szeretett lelkészétől. A búcsúbeszédet Demeter Andor esperes tartotta, Vadász János baptista lelkész mondta az imát, a jelenlévő környékbeli lelkészek egy-egy igével adóztak emlékének. Hamvait - kívánságára - magyar földben helyezték örök nyugalomra. földre menekült vezetőit temethetik. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága tisztelettel kéri az 56-os mártírok hozzátartozóit, hogy 1990. június 30-ig - a külföldön élő magyarok esetében 1990. július 31-ig - szíveskedjenek levélben bejelenteni az ezen parcellákba történő temetésekre és az itt folyó exhumálási munkálatokra vonatkozó igényeiket az alábbi címen: Történelmi Igazságtétel Bizottsága, 1251 Budapest, Pf. 33. A keszthelyi Festeticskastély történelmi levegőt árasztó tükörtermében rendezte meg a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében elnevezésű öszszejövetelét, amely abban is kitűnt a hasonló konferenciák közül, hogy ilyen számban talán még sehol sem jelentek meg a magyar kisebbségi kultúrák reprezentatív küldöttei. A találkozót Takáts Gyula, a Társaság elnöke nyitotta meg, majd átadta Kő Pál szobrászművész Berzsenyi-plakettjét Ferenczes István Csíkszeredán élő költőnek. Ezt követve Czoma László, Keszthely országgyűlési képviselője, a Helikon kastélymúzeum igazgatója mint házigazda üdvözölte a megjelenteket. Az üdvözlő beszédek után e sorok írója vette át a tanácskozás vezetését. A résztvevők meghallgatták Tóth Pál Péter, a Magyarságkutató Intézet munkatársa vitaindító előadását, amely a magyar kisebbségek helyzetével foglalkozott, majd Galambos Ferenc a burgenlandi, Bállá D. Károly a kárpátaljai, Lászlóffy Aladár az erdélyi, Duray Miklós a szlovákiai, végül Csorba Béla a vajdasági magyarság politikai és kulturális viszonyait és törekvéseit tekintette át. Mindegyik „korreferátum” arra kívánt válaszolni, hogy vajon mi minden változott meg a múlt év végén a kelet-közép-európai térségben végigsöprő forradalmi változások következtében. Szinte mindegyik szomszédos országból érkezett előadó figyelmeztetett, hogy a diktatórikus rendszerek romjai mögött most egy másfajta, ezúttal nemzeti jelleget öltő autoritárius rendszer körvonalai kezdenek kibontakozni. Ahogy Duray Miklós mondta, például Szlovákiában nem „európai”, hanem „nemzeti” demokrácia van kialakulóban. Ugyanez elmondható a romániai vagy a szerbiai átalakulások következményeiről is. Ezt a képet árnyalták a további felszólalások, amelyek ugyanakkor azt is tanúsították, hogy a szomszédos országokban élő magyarságot igen értékes tapasztalatokkal vértezték fel az elmúlt esztendők és különösen az elmúlt hónapok eseményei. A magyarság tevékeny szerepet játszott a keletközép-európai demokratikus átalakulásban, például Romániában és Szlovákiában is. Ez a szerep mindenképpen feljogosítja arra, hogy mint államalkotó népcsoport hallassa szavát a politikai életben, s követelhesse jogait. A kisebbségi sorban élő magyarság növekvő lelki biztonságának részben az a magyarázata, hogy ma már maga is érzi annak a szellemi-kulturális egységnek az ösztönző, bátorító erejét, amely az összmagyarság egymástól elszakított csoportjai között kialakulóban van. A gyakoribb személyes találkozások, a mind szorosabb intézményi összeköttetés az egyetemes magyar szolidaritás erejét tanúsítja, egyszersmind hozza működésbe. Ez a magyar szolidaritás nyilvánult meg igen meggyőzően a keszthelyi konferencia folyamán is. Fontos tapasztalatok, tanulságok, mi több gyakorlati javaslatok fogalmazódtak meg, elsősorban a magyar kisebbségek képviselői részéről. Éppen ennek hatására döntött úgy a rendező irodalmi társaság, illetve a keszthelyi kastélymúzeum vezetősége, hogy a tanácskozást a következő esztendőben is megrendezi. POMOGÁTS BÉLA A T1B felhívása Nemzeti kegyhely
