Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

60 HAZAI KÖRKÉP Thököly Imre fejedelem vára a felvidéki Késmárkon bemutató felvidéki bál megren­dezése Budapesten.- Több mint négy évtized után - folytatja Vígh Károly - megke­restük a magukra hagyott, Cseh­szlovákiából 1947-48-ban erősza­kosan áttelepített magyarokat Pitvaroson és Tótkomlóson, és előadásokat tartottunk nekik - saját tragikus történetükről: a szlovák-magyar lakosságcsere létrejöttének és lebonyolításának eddig általunk sem ismert igazsá­gairól. Csak a legnagyobb megin­­dultság hangján számolhatunk be arról a testvéri és szeretetteljes fogadtatásról, amelyben a Rákó­czi Szövetség küldöttsége része­sült e két helyen. A négy évtizedig hallgatásra kényszerült áttelepített magyarok körében tovább folytatjuk e misz­­sziós utunkat, és elhatároztuk: el­megyünk mindazokba a gócpon­tokba, ahová a második világhá­ború után a szlovákiai magyarok ezreit telepítették. S ha ugyan már részben megkésve, de össze­gyűjtjük a még élőktől a vissza­emlékezéseket e fájdalmas és egész életükre, családjukra kiha­tó tragikus történelmi esemény­ről. Azt is tervbe vettük, hogy az áttelepített magyarok legfőbb gócpontjain létrehozzuk a Rákó­czi Szövetség helyi csoportjait. A visszaemlékezéseket szándékunk­ban áll nyomtatásban is megje­lentetni. Emellett, tagjaink folya­matos tájékoztatására, a Rákóczi Szövetség időközönként Értesítő összeállítását tervezi.- Élvez a szervezet valamilyen anyagi támogatást?- Azért merünk ilyen tervekkel előállni, mert a külföldön, főleg Amerikában élő tagjainktól szö­vetségünk tisztes anyagi támoga­tást kapott. Külön ki kell emel­nünk a Hites-fivérek áldozatkész­ségét, akik nélkül nem csupán ténylegesen szegényebb lenne szövetségünk, hanem tevékenysé­gében is korlátozottabb. Kiadványainkról szólva, öröm­mel kell megemlítenünk a Regio című kisebbségtudományi szemle megszületését. A várhatóan ne­gyedévenként megjelenő folyó­irat már első számában is színvo­nalas tanulmányokkal hívja fel magára a figyelmet. így pl. az eu­rópai alternatívákról Kosáry Do­mokos, Konrád György és Ha­­nák Péter értekezik; a szlovákiai magyar kisebbség 1918 és 1945 közötti időszakáról Szarka Lász­ló, Popély Gyula és Molnár Imre nyújtanak át eddig ismeretlen adalékokat.- Mekkora tagságra számíthat­nak?-Több mint 500 tagunk van. Hadd hívjam föl rá a figyelmet: mi nem csupán a felvidéki szár­­mazásúakat kívánjuk sorainkba tömöríteni, hanem mindazokat, akik érdeklődéssel fordulnak a felvidéki magyarság sorsa iránt, és tagdíjaikkal, adományaikkal segíteni kívánják a szövetség sok­oldalú tevékenységét, bárhol élje­nek is a nagyvilágban. PUSZTASZERI LÁSZLÓ Erdélyi Szövetség Egyéni és kollektív jogokért Az Erdélyi Szövetséget néhány Erdélyből áttelepült író - köztük Csíki László és Köteles Pál - ala­pította 1988 végén. Nem az erdé­lyi menekültek számára, ők ugyanis egy külön szervezetbe, az Erdélyi Magyarok Egyesületébe tömörültek. Olyan egyesületként szervezték tehát e szövetséget, amelyben mindenkinek helye van, aki az erdélyi magyarság tá­mogatását - szellemi, erkölcsi, politikai értelemben - kötelessé­gének tartja. Az első ideiglenes vezetőség az 1989 áprilisában összehívott köz­gyűlésig működött, ekkor új, 17 tagú vezetőséget választottak. Közöttük van Bodor Pál író-új­ságíró, Czegő Zoltán író-újságíró (mindketten Erdélyből települtek át), Csepella Imre közgazdász, Láng Gusztáv volt kolozsvári egyetemi tanár, Németh Géza re­formátus lelkész, Raffay Ernő történész, országgyűlési képvise­lő Szegedről. A vezetőség saját soraiból megválasztotta az ügyve­zető elnököt Csepella Imre sze­mélyében, valamint a társelnökö­ket: Krasznai Zoltánt, Raffay Er­nőt, Szotyori Juditot, Teleki Já­nost és Pomogáts Bélát. A több mint 4000 tagot tömöri-Pomogáts Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom