Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-15 / 10. szám
VIA GIULIA 17 FRAKNÓI VILMOS 1843. február 27-én Ürményben született. Teológiát és bölcsészetet tanult Pesten, s huszonegy évesen lett a nagyszombati gimnázium tanára. Egy évvel később pappá szentelték, és ettől kezdve az esztergomi papnevelőben tanított. 1879-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának nevezték ki, 1889 és 92 között pedig a másodelnöki posztot töltötte be. 1878-ban nagyváradi kanonok, majd szekszárdi címzetes apát és a múzeumok, könyvtárak országos felügyelője lett, 1892-től pedig címzetes püspök. Neve történetírói tevékenysége révén vált Európa-szerte ismertté. Elsősorban a középkorral, főleg a 15. és 17. századdal, egyház- és diplomáciatörténettel foglalkozott. Jelentősebb művei: A magyar nemzetség műveltségi állásának vázlata az első fejedelmek korában; Pázmány Péter és kora; A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században; II. Lajos király és udvara; Hunyadi Mátyás király élete; Martinovics élete; Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetései a Szentszékkel. Fraknói Vilmos 1924. november 20-án hunyt el Budapesten. tán súlyos konfliktusok támadtak a Magyar Akadémiával: mindennaposak lettek a viták, összetűzések. Az intézet 1956 után sem folytathatta a számára rendelt tevékenységet. Csak jóval később, 1964 őszén érkeztek újra ösztöndíjasok Rómába. Ezt a magyar állam és a Vatikán közötti részleges megállapodások tették lehetővé. Összekötő kapocs Nyolc ösztöndíjas számára van hely az intézetben, de jelenleg csak heten tanulnak itt, a korábbi években pedig az is előfordult, hogy ennél is kevesebben voltak. Ekkor már nem a magyar állam gördített akadályt az elé, hogy betöltsék az intézetben a hegyobb megrázkódtatást a magyarországi „fordulat éve” hozta.- Egyik napról a másikra megszűnt az a lehetőség, hogy a magyar püspöki kar ösztöndíjasokat küldjön Rómába. Ráadásul azok az ösztöndíjasok, akik éppen itt tanultak, haza sem mehettek, mert otthon megnyirbálták az egyház jogait, majd betiltották a rendeket - mondja a rektor. - Akik itt ragadtak, azok vagy továbbképezték magukat a római egyetemeken, vagy kivándoroltak a tengerentúlra. 1956 után aztán alaposan feltöltődött az intézet Magyarországról menekült papokkal és egyetemistákkal. És jöttek mások is, tízezrével azokban a napokban. Papjaink a nehéz napokban lelki vigaszt nyújtottak a menekülteknek, és megpróbálták őket abban is segíteni, hogy új hazát találjanak maguknak. A Pápai Magyar Egyházi Intézet óriási forgalmat bonyolító segélyközponttá vált a magyar emigránsok számára. Ebből az