Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

IS KILÁTÓ VIA GIULIA lyeket, hanem a magyarországi súlyos paphiány. Megtörtént nemegyszer, hogy a püspöki kar - amely kijelöli az ösztöndíjaso­kat - a legjobb akarattal sem tu­dott egyszerre nyolc fiatal papról Magyarországon lemondani. A mostani ösztöndíjasok Bu­dapesten, a Hittudományi Aka­démián végezték tanulmányaikat, többen doktoráltak is, s Rómá­ban speciális szakterületeken ké­pezik tovább magukat. Négyen a Gergely Egyetemen tanulnak, egy ösztöndíjas a Szaléziánusok Egyetemén hallgat pedagógiát, egy a Kármeliták Egyetemén lel­kiséget, egy pedig a Szent Alfonz Egyetemen az erkölcstanban mé­lyed el.- A Pápai Magyar Intézet a jö­vő műhelye, a magyar katolikus egyház jelentős bázisa - mondja Ternyák Csaba. - Akik ugyanis valamikor itt tanultak, most Ma­gyarországon az egyház vezető személyiségei. Vannak közöttük püspökök, teológiai professzorok és tanárok ugyanúgy, mint aktív lelkipásztorok, plébánosok. De túl azon, hogy szép számmal ke­rültek ki innen müveit, nyelveket beszélő, a hittudomány egyes részterületein is járatos papok, az intézetnek mindig volt egy másik, nagyon fontos feladata. Neveze­tesen az, hogy összekötő kapocs a Vatikán és a magyar katolikus egyház között. A mindenkori rek­tor feladata ugyanis, hogy a Vati­kánban a magyar püspöki kar ér­dekeit képviselje. Ez néha kisebb ügyek gyors intézését jelenti csu­pán, ám előfordul az is, hogy a magyar egyház életében jelentős kérdéssel kell foglalkozni. Ne­kem jutott osztályrészül például az, hogy a rektori teendőkön kí­vül Batthyány-Strattmann László boldoggáavatását szorgalmaz­zam. Csodavárás- Az első ítéletet 1981-ben hoz­ta meg a kongregáció - tájékoztat a rektor úr -, s ebben kimondta, hogy a szemészorvos, „a szegé­nyek orvosa” írásaiban hit és er­kölcs dolgában nem találtak az egyház tanításaival ellenkezőt. Ezzel lezárult a boldoggáavatási eljárás első szakasza, s megkez­dődhetett a második szakasz, amelynek „az erények hősies gya­korlásának bizonyítása” a célja. Most szakértők elemzik Batthyá­ny-Strattmann László életét, tevé­kenységét, illetve a róla szóló ta­núvallomásokat. A tapasztalato­kat egy könyvben összegezik, s ezt a könyvet egy újabb szakértői csoport vizsgálja. Végül a bíboro­sok testületé dönt arról, hogy a hősies erényekről szóló határoza­tot a pápa elé terjesztik-e. Sokan kérdezik, van-e remény arra, hogy 1991-ig, a pápa magyaror­szági látogatásáig megtörténik a boldoggáavatás. Hogy erre a kér­désre igenlő választ adhassunk, minél előbb szükség lenne egy csodára. Mégpedig a szó eredeti értelmében. A boldoggáavatás­­nak ugyanis az is feltétele, hogy legalább egy olyan eset történjék, amely csodának nevezhető. Pél­dául egy gyógyíthatatlan beteg, akiről már az orvosok lemond­tak, imájával Batthyány-Stratt­mann Lászlóhoz fordul, és várat­lanul meggyógyul. Ha az orvosok nem találnak magyarázatot a gyógyulásra, és a vatikáni kong­regáció is kedvező véleményt al­kot, akkor adják ki az úgyneve­zett „Super Miro”-ról szóló dek­rétumot, és ezután történhet meg a boldoggáavatás. Ezért mindig arra kérem a híveket, kérjék imá­ikban a szemészorvos közbenjá­rását saját vagy hozzátartozójuk csodás gyógyulása érdekében. Ha pedig úgy érzik, hogy meg­hallgatásra találtak, azt lehetőleg minél előbb a szombathelyi vagy a kismartoni püspökségnek je­lentsék. Ternyák Csaba végül egy tervé­be is beavatott. Elhatározta, hogy szorgalmazni fogja a Magyarok Nagyasszonyát ábrázoló mozaik visszahelyezését a palota hom­lokzatára, oda ahova eredetileg készült. Politikai megfontolások­ból vették le onnan az ötvenes évek végén, mondván, a Via Giu­lia 1. szám alatti épület elsősor­ban a Collegium Hungaricumé, s nem pedig a Pápai Magyar Egy­házi Intézeté. Azóta szerencsére a két intézmény, a Magyar Akadé­mia és a Pápai Magyar Egyházi Intézet között elcsitultak a viták. A legnagyobb egyetértésben, oly­kor közös programokkal várják közös otthonukba a magyar kul­túra iránt érdeklődő vendégeket. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom