Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-01 / 9. szám

I NINCS TÖBBÉ VASFÜGGÖNY 17 mindenütt tisztaságot, rendezett­séget, szépen karbantartott köz­épületeket, templomokat láttunk. Sehol eldobott szemét, cigaretta­­csikk, még az építkezések környé­ke is rendezett. Azzal bosszantot­tuk egymást: mégis igaz, hogy „odaát” a fű is zöldebb? Persze, tudjuk jól: nem a fű más, csak hát másképp gondozzák! Lockenhaus kisváros péküzlete különösen emlékezetes. A patika tisztaságú boltban óriási a válasz­ték friss áruból, s a kontraszt bi­zony nem csekély, ha visszagon­dolunk az órája látott kőszegi pékségre... A kicsi lockenhausi főtéren egymást érik az üzletek.- Jönnek is állandóan a szom­szédból - sóhajtozik az egyik ajándékbolt tulajdonosa, s mint kiderül, nem a forgalom ellen van kifogása. - A testvérem oda­át él, én igazán mindig pártoltam a magyarokat, de most már való­sággal félünk tőlük. Rendetlen­ség marad utánuk, nem vigyáz­nak semmire. Na és a modo­ruk!. .. Borús kedvvel indulunk to­vább, és azon dohogunk: miért ilyen a hírünk, hiszen az ország lakosságának csak egy részéről mondható el mindez. Sajnos a rosszat könnyebben és tartósab­­ban raktározza el az emlékezet, mint a jót. És miért van ilyen kü­lönbség a környezetkultúrában egy néhány kilométeres körzeten belül? Nem minden pénzkérdés! A műemlékvédelem igen, de a tisz­taság, az udvariasság, a munka becsülete ugyebár nem az... Felérünk a vendéglőhöz, ahon­nan gyalog kell folytatni utunkat írott-kőig. A parkolóban magyar rendszámú autók és sok sze­mét... A kilátótorony elhanya­golt, igazi senkiföldje. Vajon két­harmad részét az osztrákok, egy­­harmad részét a magyarok hoz­zák majd rendbe? Kétnyelvű búcsú Némi gyógyírt nyújtott sebzett önérzetünkre, hogy visszatérve írott-kőről, Kőszeg-hegyalja fal­vai felé vettük utunkat. A Kősze­gi-hegység lábánál fekvő Velem, Hörmann-forrástól vezet fel a tu­ristaút a Kőszegi-hegység 883 méteres csúcsára, ám hiába a sza­badság, a kilátótoronyba innen, vagyis a magyar oldalról nem le­het felmenni, ez már határsértés­nek számítana! A torony kéthar­mad része ugyanis osztrák tulaj­don, s a bejárat az ő részükre esik. Körbe kell tehát menni, és Ausztriából megközelíteni. Senki nem tudja, kinek kellene intéz­kedni ebben a nevetséges ügy­ben, az újságcikkek sokasága mintha meg sem jelent volna. Mit volt mit tenni, a kőszegi határállomáson átmentünk Ausztriába, hogy Léka várától (Lockenhaus) menjünk fel az írott-kő kilátójához. Mivel ez együtt járt egy kis határ menti au­tózással is, bizony igencsak el­szontyolodtunk. A kis osztrák falucskákban

Next

/
Oldalképek
Tartalom