Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
18 HAZAI KÖRKÉP Bozsok és Cák természeti szépségüknek, a gyógyhatású alpesi levegőnek köszönhetően egyre népszerűbb üdülőhelyek. Velemben szemmel látható a vállalkozói kedv, jó az ellátás, van bőven szálláshely, egyre több a jó program. A betegek védőszentjéről, Szent Vidről elnevezett templomban ismét megrendezik a július 15-ei búcsút, amely a háború előtt három nyelvű volt- horvát, magyar, német -, aztán jó ideig csak magyar, az elmúlt nyáron már magyar és német. A velemi idegenforgalmi iroda vezetője, Talaszi Tibor büszkén vezet végig „birodalmán”, és mesél a rengeteg tervről, amely reményei szerint most már hamarosan megvalósulhat.- Most, hogy új határátkelők nyílnak a körzetben, várhatóan még inkább fellendül a környék idegenforgalma - magyarázza. - Vendégeink nagyon szeretnek ide kijönni - néz a bozsoki pincék felé -, élvezik a helyi specialitást, a szabad tűzön sütött gesztenyét s hozzá a borkóstolót. Talaszi Tibor méltán büszke az új bozsoki panzióra és kempingre- valóban európai színvonalúra sikerült mindkettő. Elsétáltunk a Batthyány-kastély romjaihoz is, amelynek hatalmas, boltíves pincéje teljes épségében fennmaradt, jól felhasználható majd. Kőszeg és Kőszeg-hegyalja idegenforgalmának gazdái - ne hagyjuk említetlenül - nem csupán „odaátról” csábítják a vendéget. Határközelségük ugyanis a hazai vendégkör számára is előnyös, s ezt kedvező ajánlatokkal ki is használják. Miként? Például úgy, hogy síelni szerető, ám az ausztriai árakat kifizetni nem tudó turistáknak nyújtanak szállást, s viszik át őket közeli, osztrák síterepekre. A kőszegiek már a nyolcvanas évek elejétől alakítgatták Ausztria és Nyugat-Németország felé a testvérvárosi kapcsolatokat, ugyanakkor a határ mentén nehezebben ment a hivatalos barátkozás. Kőszeg városatyái úgy látták, hogy a burgenlandi tartományi kormány csak a megyével barátkozik, ezért két évvel ezelőtt e felsőbb szint megkerülésével közvetlen kapcsolatokat kezdtek kiépíteni. Azóta divat, hogy az osztrák határ menti községekből átjárnak teniszezni, innen pedig síelni, közösen farsangolni.- Ezt eddig sem tiltotta semmi, csak a nagy központosítás mindent megmerevített - magyarázza Preininger Ferenc polgármester, aki tősgyökeres kőszegi és nagy lokálpatrióta. - Kölcsönösen nagy az üzleti és munkavállalói érdeklődés, csak sajnos eléggé egyoldalúak még a lehetőségek. Osztrák üzletemberekkel, kereskedőkkel tárgyalunk benzinkút és gyógyszálló építéséről, üzletnyitásról. A szomszédos Bad Tatzmannsdorfban (magyar nevén Tarcsafürdő) csodát műveltek azzal a szénsavas forrással, ami nálunk is megtalálható, de mi csak most próbálkozunk a hasznosításával. Sajnos a kőszegi polgároknak még sok tekintetben nincsenek az osztrákokéhoz hasonló lehetőségei. Törvényes keretek között kellene biztosítani például az ausztriai munkavállalást, mert így is megpróbálkoznak lakosaink az ausztriai alkalmi, segéd-, sőt szakmunka vállalásával, ami rengeteg problémával jár. Szabó úrék ajánlata Sopron polgármestere Wiener Neustadt-i (Bécsújhely) és eisenstadti (Kismarton) kollégájával fogott össze, hogy az Alpok lábainál elterülő pannontérség együttesen, egymással szövetségben, összehangoltan kínálja látványosságait, programjait a BécsTBudapest világkiállítás idején. Ám addig sem tétlenkednek. Első közös rendezvénynaptáruk hamarosan napvilágot lát. Eisenstadt polgármestere Alois Schwarz úr erről így vélekedik:- Kismarton, Sopron és Bécsújhely kapcsolatai a történelmi időkre nyúlnak vissza. Talán 1463-ra, amikor Mátyás király, később pedig fia Kismarton ura lett. A legutóbbi magyarországi változások hozták magukkal, hogy a már korábban is meglévő szimpátia Sopron és Kismarton között baráti kapcsolattá alakult. Gustav Kraupa úr, Wiener Neustadt polgármestere pedig azt emeli ki, hogy a három város barátságáért a legtöbbet a Wiener Neustadtban 1988-ban, majd pedig a Sopronban is megalakult Corvinus-kör tette. A közelség az immár vasfüggöny nélküli nyugati kapuhoz ma még csak felsejlő gazdasági előnyökkel is kecsegtet. Eddigi nehézkességünk az oka, hogy ilyen talányosán vagyunk kénytelenek fogalmazni. Több mint egy esztendővel ezelőtt Bécsben élő magyar vállalkozók: Dr. Szabó S. Lajos bankszakember, Sallai Lajos mérnök és néhány társuk azzal az ajánlattal álltak elő, hogy egy általuk Sopronban kiszemelt 420 hektáros, lakatlan területen - külföldi tőke bevonásával - úgynevezett szabad külkereskedelmi övezetet létesitsenek, csúcstechnológiával felszerelt üzemekkel, vegyes vállalatokkal. Ahhoz azonban, hogy a vállalkozás életképes legyen, bizonyos adó- és vámkedvezményeket várnának az itt létesülő üzemek. A soproniaknak tetszett az ötlet. Szabó S. Lajos rögtön meg is alakította a Soproni Kereskedelmi és Ipari Különleges Gazdasági Övezet Részvénytársaságot, amelynek ő lett az elnökigazgatója. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy azóta az égvilágon semmi sem történt, mivel kormányzati döntés kellett volna: elfogadható-e Szabó úrék ajánlata. Ez a vállalkozás, a különleges övezet, becslések szerint több mint 800 millió nyugatnémet márka tőkét hozna az országnak. * A lehetőségek tehát kicsiben és nagyban egyaránt „határtalanok”. Ma már nem a vasfüggöny az, amibe erről is, arról is beleütközik a vállalkozó kedvű ember. Inkább a vasnál is tartósabb rossz beidegződések, a lassúság, a bürokrácia, a hétköznapi kultúra némely hiányossága jelent akadályt. Csak látszólag keményebb korlát, hogy a forint még nem konvertibilis. Hiszen épp attól lehet azzá, ha az előbbieken lesz erő változtatni. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA - ZIKA KLÁRA
