Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-15 / 8. szám

60 MH-KÖRKÉRDÉS is nem vagyunk és remélhetőleg nem is leszünk koldusok. Európának tudnia kell, hogy nem butaságunk vagy lustasá­gunk okán jutottunk mélypontra, hanem nagyhatalmi kényszeríté­sek súlya alatt. (A hitleri kény­szer vitt a vesztes háborúba, a győző kényszerítése pedig a kilá­tástalan békébe.) De tudtunk vas­függönyt rombolni, szabadabb le­vegő felé törni, mihelyt a kény­szerítés ereje csak valamicskét is gyengült. És tudunk a magunk erejéből kikapaszkodni a kátyú­ból, ha Európa (és a gazdagabb világ) nemcsak profitálni akar, hanem vállalja azt a szolidaritást is, amely nélkül szétomolhatnak a reményeink. Az országhatárok jelentősége napjainkra sokat csökkent: köz­lekedés és távközlés, meteoroló­gia és növényvédelem, energiael­látás, egészségügy, környezetvé­delem megoldhatatlanná lett a szűk országhatárokon belül (ki­vált Európában). A nemzeti kul­túrák is - mint az összekulcsolt kezek ujjai - egymásba fonód­nak. Magyarnak lenni egyre in­kább azt jelenti, hogy európaiak, pontosabban: európai magyarok vagyunk. Jó lenne szilárdan tud­ni, hogy Európa pontosan ugyan­így érez. Szabad országként szövetkezni! Dr. Varga Sándor történász. a szlovák kormány elnökhelyettese lát-e lehetőséget a többek által ismét felvetett közép-európai föderációra?- Ez az elképzelés Közép-Eu­­rópában időről időre felbukkan, és minden korban vannak hívei. Mostani támogatói például Ausztriában Erhard Busek úr, a nagy Európa-ház-építkező és Habsburg Ottó, vagy Franciaor­szágban Mitterrand elnök. De so­kan mások is. A magam részéről a gazdasági együttműködésben látok lehető­séget. Hosszú távon ez persze szorosabb együttműködéshez is elvezethet. Pillanatnyilag azon­ban sokkal nagyobb az elkülönü­lés szándéka ezekben az orszá­gokban, mint az egyesülésé. Ez érthető is. Most, hogy mindany­­nyian megszabadultak a „nagy testvér” béklyójától, mindegyik érintett maga akarja kiépíteni sa­ját életlehetőségét a térségben. Megpróbálnak egyedül boldogul­ni, és közben előnyös kapcsola­tokra is szert tenni. Elsősorban Nyugat-Európa felé tekintgetnek, és csak másodsorban törekednek az egymás közötti gazdasági együttműködés szervesebb kiala­kítására. A gazdasági kapcsolato­kon kívül szerintem más jellegű együttműködés nemigen érdekli sem Csehszlovákiát, sem Len­gyelországot, de talán még Ma­gyarországot sem. Azt hiszem, Magyarországnak nagyobb a készsége az Ausztriával való együttműködésre, mint a többi szomszédos állammal. Az együttműködésnek, az új­fajta szövetkezésnek fontos fok­mérője, hogy a határok egyre ke­vésbé válasszák el egymástól a népeket. E folyamat biztató kez­dete jelentős fejleménye napjaink Közép-Európájának. Idővel ta­lán a gazdasági különbségek is kiegyenlítődnek, amelyek ma még akadályát képezik a határo­kon való igazán szabad közleke­désnek. Az alapfeltételek - hogy közeledhessenek az emberek egy­máshoz - adva lennének, de a legfontosabb: az együttműködés akarása jelenleg még hiányzik az érintett országokból. A nemzeti érzések mintha túltengenének. Ezeket olykor még erősíteni is próbálják. Ma a függetlenség je­lenti az igazi ideált, nem pedig újabb kötelékek vállalása. Úgy hiszem, előbb mindenkinek meg kell élnie a saját szabadságát, hogy aztán majd szabad ország­ként tudjon szövetkezni, egyesül­ni. Sorra dőlnek le a korábbi tabuk Wiesel Ivánt, a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap rovatvezetőjét arról kérdeztük, szerinte lehetséges-e a kelet-közép-euró­­pai térség országai között a korábbinál több hasznot hozó gazdasági együttműködés?- Magyarország gazdasági ér­dekeinek, földrajzi fekvésének és az ország méreteinek, gazdasági szerkezetének a legjobban a ki­sebb dimenziójú gazdasági társu­lások, integrációk felelnek meg. Ebből következik, hogy hazánk képviselői - a 60-as évek elején - vezető szerepet játszottak az úgy­nevezett „kis KGST” tervezeté­nek kidolgozásában. Ez azon ala­pult, hogy a kelet-közép-európai kis KGST-országok, tehát Bulgá­ria, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, Románia és a Német Demokratikus Köztár­saság olyan gazdasági szövetsé­get hozzon létre, amely együttes erővel már számottevő partnere lehet a Szovjetuniónak, a Közös Piacnak, az EFTÁ-nak vagy az Egyesült Államoknak. Ezeket az elképzeléseket Nyi­­kita Hruscsov lesöpörte az asztal­ról. A Szovjetunió vezetése ugyanis politikai okokból bizal­matlan volt egy európai szocialis­ta államokból álló gazdasági szö­vetséggel szemben, mert úgy vél­te, hogy ezeknek az országoknak egyesített gazdasági erőforrásai alapot adhatnak egy olyan önálló politikai irányzat kialakulásához, amely nem egyeztethető össze a Varsói Szerződés katonai és poli­tikai céljaival. Napjainkban ismét előtérbe került a kis KGST gondolata. En­nek oka, hogy a KGST szervezete és együttműködési mechanizmu­sa nem alkalmas arra, hogy a pi­acgazdasági modellt megvalósító kelet-közép-európai országok együttműködési rendszerének ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom