Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
SORSKÖZÖSSÉG A VÉN KONTINENSEN 61 rétéit adja. Ezért a közel azonos gazdasági rendszerre törekvő országok, így elsősorban Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország, létrehozhatná saját együttműködési rendszerét, amely az integrációt a piaci mechanizmusok alapján valósítaná meg. A szovjet kormány képviselői több ízben kifejtették azt, hogy nem néznének jó szemmel egy ilyen integrációs alakulatot, s úgy vélik, hogy a KGST alapjaiban átalakítható, és megteremthető a tagországok egyesített piaca. Jelenleg azonban a politikai és gazdasági érdekeltségek Kelet- Közép-Európában alapvetően mások, mint Hruscsov idején voltak, s feltételezhető, hogy a szovjet politikai vezetés is belátja: a kis KGST-vel kialakítandó munkamegosztása ésszerűbb és hatékonyabb lehet, mint a KGST-ben ugyan tömörült, de mégis egymástól elkülönülő kétoldalú kapcsolatok rendszerében. A közelmúltban merült fel négy európai ország: Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország közötti szorosabb politikai, kulturális és gazdasági együttműködés lehetősége, sőt esetleg valami laza konföderatív jellegű elképzelés gondolata. Rendkívül érdekes ez a kezdeményezés, hiszen az említett országok között a történelemben sok alkalommal volt különböző jellegű összekapcsolódás, természetesen rendkívül eltérő alá- és fölérendeltségi viszonyok mellett. Napjainkban pedig azért különösen rendhagyó ez az elgondolás, mert a négy ország politikai státusa eltérő: Olaszország a NATO tagja, Jugoszlávia el nem kötelezett ország, Ausztria semleges ország és Magyarország a Varsói Szerződés tagállama. Evekkel ezelőtt egy ilyen kvartett ötletének a felvetését bizonyára az elmebaj körébe sorolták volna. Ma azonban ez nem utópia. A Gorbacsov által felvetett „Európa-ház” gondolata mozgósította a fantáziát, és az országokat arra készteti, hogy az e házba való belépésre a legkedvezőbb feltételeket hozzák létre. Az európai politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok mind nyitottabbá válnak, sorra dőlnek le a korábbi tabuk. Egy európai gondolat Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a közép-európai egyetemek megálmodója Ami néhány esztendővel ezelőtt még utópiának tűnhetett, az a tavalyi viharos társadalmi változások következtében napjainkra elérhető közelségbe került: két éven belül megkezdheti munkáját Magyarországon a közép-európai egyetem. A gondolat Mécs Imre villamosmérnöktől, a Szabad Demokraták Szövetségének egyik vezetőjétől származik.- Mit ért ön a sokat vitatott Közép-Európa fogalmán?- A valóban Kelet-Európát jelentő Ukrajna és Oroszország, valamint Nyugat-Európa között létezik egy „köztes” terület, azaz: Közép-Európa. Ezt a történelmi gyökerek és az itt élő népek sorsközössége, egymásrautaltsága jellemzi, s egyáltalában nem zárja ki az összeurópai integrációt. Sőt szerintem a közös Európában felértékelődik a régiók szerepe: lesz ibér, skandináv vagy német regionalitás és lesz közép-európai, amelynél ne feledkezzünk meg e térség gazdasági egymásrautaltságáról sem!- Mikor fogalmazódott meg önben először a közép-európai egyetem gondolata ?-A váci börtönben, 1958-ban. Tizenketten voltunk rabtársak, köztük Göncz Árpád író, Papp József fizikus és több egyetemista. Egymást tanítottuk irodalomra, matematikára, nyelvekre, atomfizikára. Akkor jutott először eszembe, hogy szükség lenne integráló típűsú egyetemre, ahol a kultúráknak, a tudományoknak egyaránt fontos a szerepe.- Ez még csak a tudományok, de nem a népek-országok integrációja ...- Igen, de aki a matematika és az irodalom művelése között „elveszíti” a sovinizmusát, az hajlandó lesz egy szlovák regényt is elolvasni. 1987-ben a Vásárhelyi Miklós születésnapjára szerkesztett emlékkönyvben vetettem föl írásban is a közép-európai egyetem eszméjét, azzal a „hátsó” gondolattal, hogy Vásárhelyi Miklós megnyeri az ügy számára barátját, Soros Györgyöt is. Alapvető célunk a közép-európai tudat hangsúlyozása, hídverés a régió népei és nemzetiségei között, a tudomány túlzott differenciálódásának feloldása, modem polihisztorok képzése. Nemzetközi konferenciákat rendezünk, és mindent elkövetünk a többnyelvűség megteremtéséért. Mindenki jogosult lesz saját anyanyelve használatára, és a résztvevők maguk döntik majd el, hogy melyik legyen a közvetítő nyelv.- Mely országokból számítanak résztvevőkre?- Ausztriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból, Magyarországról, Romániából, illetve a Kárpátaljáról. Mindenkit felveszünk, aki megfizeti a tandíjat, de a jobb tanulók ösztöndíjat kaphatnak. Mintegy 10 ezer hallgatóra és 2-3 ezer oktatóra, kutatóra, illetve tanszemélyzetre számítunk.- Hol tart az egyetem gyakorlati megvalósítása ?- Most szervezzük a Közép-európai Egyetem Ligáját. A közeljövőben lesz az alakuló ülés. Számos amerikai alapítvánnyal felvettem a kapcsolatot; a tervezetet nemrégiben személyesen adtam át Prágában Václav Havel csehszlovák államelnöknek. Az első menetben egy általános kultúrtörténeti és informatikai intézetet kellene létrehozni, kezdetben posztgraduális képzéssel. Később - további intézetek és karok megteremtésével - létrejönne a tulajdonképpeni egyetem, amelynek mindenképpen valamelyik vidéki város ad majd otthont, szóba jöhet: Kecskemét, Békéscsaba, Sopron, Tata vagy Zsámbék. Remélem, hogy két esztendőn belül megkezdődik az oktatás a Közép-európai Egyetemen.
