Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
KILÁTÓ 25 A hamiltoni Szent István-templom homlokzata a kórus tagjaival ként kiutaztam, egyházi műveket énekelt. Mélyen ülő - sűrű szemöldökű fekete a szeme, kemény s mégis megnyerő a tekintete, erős, kisportolt alkat. Ehhez képest a hangja visszafogott, s szinte szelíd, amikor imádkozik és a misét végzi a kisfiú meg a befont hajú kisleány ministránsokkal. A mise végén a szállodagondok miatt szállást kért a hívektől a kórus ötven tagja részére. Túljelentkeztek. Özvegy Oberfrank néni, mivel nem volt kocsija, taxival jött be este, és sírva ment haza, hogy neki már nem jutott magyar vendég. Az ajándéklemez is alig tudta megvigasztalni. Biztos, hogy Fülöp atya személyes varázsa is benne volt a nem remélt sikerben, az, hogy ő maga szólt a hívekhez. Bennem, a nyakas kálvinistában volt némi előítélet, mikor megtudtam, hogy az atya a Jézus Társaság tagja, vagyis jezsuita. A réges-régi magyar egyházi történelemből a vallási villongások, a templom- és iskolafoglalások, visszafoglalások sok keserű kései reflexe - úgy látszik - még bennem élt. Voltaképp akkor rendültem meg, amikor az első estén elmondta: hogyan lett pap. Amerikai barátommal, a clevelandi Dús Lászlóval - aki a kórus amerikai szereplését megszervezte - ott kaptunk szállást nála, a parókián. Ekkor nyilt meg őszintén először. A szokásos kérdésre, hogy mikor lett a rend tagja, szokatlan volt a válasz: a soproni erdő- és bányamérnöki egyetemmel jött ki ő is 1956-ban. Torontóban nyert mérnöki diplomát. Komolyan és mindvégig sikeresen végezte a szakmáját: geológusként kutatott Észak- és Dél-Amerikában, s ha jól emlékszem, Afrikában is.- Most már más kincseket: gyöngyöket, drágaköveket keresünk - tette hozzá mosolyogva Fülöp József atya. Őt nem a szülei küldték gyermekként, anyagi okokból erre a pályára: „érett ésszel, józanon” maga választotta ezt az utat, otthagyva a kitaposott pályát, szép eredményekkel ragyogó munkáját. Nem úgy történt a változás, mint Saulussal a damaszkuszi úton. Már mérnökhallgatóként is fölvett Torontóban filozófiai tárgyakat, vizsgázott is belőlük, s ezeket a vizsgáit később be is számították a teológián.- Geológus teológus - mutatkozott be másnap az autóbuszunkon, hogy mielőtt a Föld egyik legfelségesebb természeti kincséhez, a Niagara-zuhataghoz kimennénk, földtörténetileg is ismertesse a világ e csodájának létrejöttét. A rögtönzött kis előadáshoz szemléltető eszközként még a busz autótérképének lapjait is kézbe vette, ezzel mutatva be a földrétegek - „lemezek” - egymásra csúszását, amelyek közül az egyik leszakadása, letörése létrehozta a mennydörgő zuhatagot. A niagarai kirándulásról hazatérve este az irodájában találtuk. Cukorkával kínált, ami egy talpas pohárban áll az íróasztala sarkán. A rózsaszín cukorka kámforos gyógycukor volt: mintha csak puritán nagyapám hozta volna, akinek elve szerint nem szabad kényeztetni a testet haszontalan édességekkel. Megszólalt a telefon. Távolsági hívás New Yorkból: egy beteg, idős hölgy kereste, aki ugyan nem értett magyarul, de fordíttatta magának az atya szavait, amikor korábban ott is prédikált. S oly’ mély szellemi vonzalom alakult ki benne iránta, hogy időnként rendszeresen jelentkezik telefonon: most éppen zongorázott (ez az egyik vigasza), s utána az atya megnyugtató, bátorító szavait akarta hallani. Élő hit - ez áradt minden szónokiasság, színpadiasság nélkül Fülöp József szavaiból. Később a Niagara utáni második kanadai csodáról beszélgettünk: a Szent Erzsébet viliágéról, a 700 személyes öregek városáról, amelyet a segítő nővérek teremtettek a semmiből. S most is egyre nő még, terebélyesedik, a legkorszerűbben fölszerelt meleg otthont nyújtva az idős betegeknek és a magányosoknak. A magyar Margit nővér, az igazgatónő minderre csak azt mondogatja: ez az Isten csodája.-A hit csodája - teszi hozzá Fülöp atya amely valamikor gótikus székesegyházakat emelt a semmiből, most pedig 8-10 emeletes lakópalotát s kis családi házak sokaságát a rászorulóknak. Beszélgetés közben meghív a gyülekezeti terembe, ahol kilenctől tizenegyig bingózás folyik: a bevétel az egyházat illeti. Ártatlan szerencsejáték, van, aki 70 táblával is játszik (egy-egy számtábla ára 25 cent), s ha a kihúzott szám rajta van a táblán, a megfelelő számjegyet letakarják. Aztán, ha valakinél keresztben vagy hosszában már egy egész sor le van takarva, bekiáltja: hogy: Bingo! - s szaladhat fölvenni a pénzét. A táblára hajló, feszülten figyelő arcok közt végigsétálva föl-
