Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Reggeli áhítat Elek Judit filmje Tutajosok A magyar-francia koprodukcióban készült film minden bizonnyal mást jelent annak, aki végigaszszisztált pogromokat - esetleg szenvedő alanya is volt s mást annak, akinek ma már csak történelem a zsidóüldözés. Persze, ha belehallgatunk a televízió vagy a rádió híreket hozó adásaiba, nem is vagyunk olyan túlságosan messze a népirtás, a különböző kisebbségek megalázása, meggyalázása történetétől. Hiszen, ha csak a szomszédba nézünk át, ahol véres karácsonyt kellett megélniük százezreknek, vagy egy kicsit távolabbra, Azerbajdzsán felé... Szóval, nemcsak adósságot törlesztett a magyar Filmgyártás, nevezetesen Elek Judit rendezőnő, de Figyelmeztet is. Figyelmeztet arra, hogy a másság nem jelent bűnösséget, a másságot tolerálni kell, s nem elítélni... A Budapest Filmstúdióban készült alkotás cselekménye röviden a következő: 1882-t írunk. A zsidó húsvét előestéjén Tiszaeszláron eltűnik egy kis cselédlány, Solymosi Eszter. A faluban fecsegni kezdenek: a zsidók rituális gyilkosságának esett áldozatul. A fát szállító tutajosok - zsidók, rutének, magyarok - már elhaladnak Tiszaeszlár mellett, amikor egy lány hullája tekeredik a tutaj köré. Értesítik a hatóságokat, eltemetik a lányt, s megnyugodva térnek pihenőre. A felkorbácsolt indulatok azonban ellenük fordulnak. A tutajosok tragikus módon belekeverednek a XIX. század végének legbotrányosabb boszorkányperébe. Olyannyira komoly vihart kavart ez a história, hogy még majd fél évszázaddal később - 1925-ben - is így írt róla a Világlexikon: „Tiszaeszlári vérvád: annak a Kelet-Európábán elterjedt babonának egyik megnyilvánulása volt, hogy a zsidóknak a húsvéti pászka sütéséhez keresztény gyermekvérre van szüksége... az eset, amely a középosztály nagy részét izgalomban tartotta, hozzájárult az antiszemita politikai irány ideiglenes erősítéséhez.” Elek Judit költői és egyben drámai eszközökkel mutatja meg Tutajosok című alkotásában a kor történelmi-társadalmi ellentmondásait úgy, hogy közben megismertet egy-egy úgynevezett kisebbség életének intimitásaival. Teszi ezt a „nagy per” ürügyén, hogy szembesüljünk a napjainkban is fel-feltörő indulatokkal. Gyönyörűen fényképezett Film a Tutajosok (Halász Gábor operatőrt dicséri a látvány), szinte már-már elandalodik a néző a fenséges havasok, méltósággal hömpölygő, tiszta vizű folyók látványán. Kontrasztként azonban belesodródunk abba a bizonyos bírósági tárgyalásba, s végigszoronghatjuk az ártatlanul perbe fogottak Müller Péter drámája Müller Péter 1965-ben lelt rá a furcsa kriminalisztikai történetre. Drámát írt belőle, akkori hite szerint bűnügyi komédiát, amelyet a budapesti Madách Színház Kamaraszínháza tűzött műsorára. Csak a próbák során - a rendező Lengyel György volt - kezdték érezni: több lehet ebben a játékban, mint az írói szándék volt. Vetülete, mássága mintha a politikáról, a napi politikáról és a közelmúltéról is szólna. S az eredmény: a próbák közbeni kurtítások „nyomorék gyereket” - Müller Péter maga nevezte így - hoztak a világra. A bukás nem maradt el. Utóbb a darab megjelent olasz nyelven Rómában, majd Pedro Asquini spanyol fordításában sikert aratott La Pazban. Ahogy az író mondja: megaláztatásait, kínzásaikat, az igazságtalanság embertelenségét. Igaz, a valóságos és a Filmbéli történet végén minden jóra fordul, de addigra megismerhetjük a bennünk lakozó gonoszt, a bennünk reszkető kiszolgájtatott, védtelen embert. Önmagunkat. Amilyenek voltunk, vagyunk. NYERGES MÁRIA „Fanyarul veszem tudomásul, hogy a bolíviai indiánok előbb ismerik meg valódi művemet, mint a pesti közönség.” Sorsszerűén ismét Itália következett: a komédia harmincnégy város színházában került a nagyérdemű elé, Padovától Rómáig. A női főszerepet Carla Romaneili játszotta. A világsiker után a magyar televízió képernyőjére került a Szemenszedett igazság, majd egy kevésbé sikeres előadásban bemutatta a budapesti József Attila Színház. Az elmúlt esztendőben lelkesedve szóltak a kritikák a lengyel előadásról, ahol Müller Péter darabjában - mai szemmel - a peresztrojka tragikomédiáját látta a rendező. Innen már csak egyetlen lépés, és most újra a Madách kamaraszínpadára került a Szemenszedett igazság. Útban Szeged - és a „nagy per" felé... Szemenszedett igazság
