Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-01 / 7. szám

részt, hála Istennek, kinőttük a helyünket, másrészt mindenki hiányolja a templomot s a harangot. Mind a két világháború keresztezte a templomépítési terveket, most a lehető legalkalmasabbnak tűnik az idő, hogy végre beteljesüljön ez az álom. Annál is inkább, mert ilyen fontos szerepet töltött be a temesvári gyülekezet a romániai változásokban, tehát erkölcsileg is teljes mértékben indokolt most hozzálátni. A temesvári egyházközséget a törökök pusztították el, a Habsburgok pedig nem engedték felépíteni templomukat. Az újjáalakult temesvári református gyülekezet jövőre lesz százesztendős. Ez a centenárium is sugallja, hogy új életet kezdjünk. Egyfajta forradalmi kegyhelynek is elképzelhető a leendő templom, és a magyar s református élet végvidékén az „Erős várunk” szellemében megépített végvárnak is. Létrehoztuk a templomalapot, és gyűjtést indítottunk az országhatárokon túl is. Ebben is jelképessé válhat a temesvári templom - a legegyetemesebb összefogásból jöhet létre. Ezt az is indokolja, hogy a mi egyházunknál dőltek le azok a választófalak - legalábbis egy felizzott pillanatban, de előremutatóan -, amelyek elválasztották a nemzetiségeket, a vallásokat.- Milyen lehetőséget lát az anyaországi, a kisebbségi és a világba szétszóródott magyarság közötti kapcsolat szorosabbá tételére?- A kolozsvári református teológián született egy olyan javaslat, hogy alakítsanak közös zsinati egységet az egész világon létező magyar református egyházak között. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert ez a világ összmagyarságának egységesülése felé mutat. Magyarország természetesen már a teljes, világszintű magyar integrációt szorgalmazza, amihez - véleményem szerint - mindenütt csatlakozni kell. Temesvár ebben is vállalhatna egy többlet szerepet, éppen amiatt, hogy rajta keresztül ennyire közüggyé tudott válni Románia és a romániai magyarság problémája.- A romániai forradalom nemcsak az itthoni, hanem a külföldön élő magyarságot is segítségnyújtásra indította, ami az első napok után sokak nemtetszésével találkozott Romániában...- A legfontosabb elvi szempont c véleményem szerint - az, hogy csak úgy segítsenek rajtunk, ahogyan nekünk jó. A nyugatiak, különösen a nyugati magyarság segítő szándékánál azt tartom hibának, hogy nem belőlünk indulnak ki, és sok esetben prekoncepciókkal indulnak neki az egyébként nemes és elismerésre méltó tevékenységnek. Például ott van az erdélyi autonómia kérdése. Németh Géza magyarországi református lelkész és még nem tudom hány aláíró a legteljesebb

A TŐKÉS CSALÁD TAVASZA 35

autonómiát képviselte Amerikában. Ebből nem kérünk. Ez többet árt a jelenlegi gyanakvó, előítélettel terhes Romániában, mint amennyit egyáltalán valaha is használhat. Megvannak az egyházaink, és fennáll a legitimnek és hivatottnak elfogadható Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége - velük kell felvenni a kapcsolatot. A megkérdezésük nélkül semmilyen lépésre sem szabad vállalkozni. A másik fő szempontnak azt tartom, hogy most már ne rendezzünk tüntetéseket, díszfelvonulásokat erdélyi magyarságunk érdekében és a Székely Himnusz égisze alatt. Ez indokoltnak tűnhetett a Ceausescu-rezsim idején, de jelenleg csakis Románia összefüggésében szabad segíteni a magyarságnak, természetesen különleges hangsúlyt helyezve a romániai magyarságra és kollektív jogaira.- A forradalom első napjaiban felcsillant a reménye a román-magyar megbékélésnek. Sajnos, azóta újra fellángolt a román nacionalizmus. Lát-e reális lehetőséget arra, hogy zaklatások nélkül, nyugodtan folytathassa temesvári szolgálatát?- A hagyományos bánsági nemzetiségi tolerancia mellett talán van még Temesváron annyi erkölcsi súlya a forradalmi kezdeteknek, hogy megvalósuljon dédelgetett tervem, egy együttélési, megbékélési modell létrehozása, ami irányadóvá válhatna egész Romániában. Effelé mutat az is, hogy az országban először Temesváron alakult meg a román-magyar baráti társaság, amelynek én magam is tagja vagyok. Ahogy a forradalomban élen jártunk, nagyon szeretném, ha ebből az erkölcsi múltból táplálkozva a békeidőben is így lenne. Hiszem, hogy a Történelem Ura, aki bámulatra méltó változásokat indított el Kelet-Európában, be is fejezi áldott munkáját. Húsvétkor, mi hívők Krisztus szenvedéseire és feltámadására emlékezünk, az ember számára felkínált hatalmas lehetőségre, arra, hogy a bűnbánaton keresztül eljuthat az Új Életre. Ez az út a mai ember számára is nyitva áll, csak jól kell sáfárkodnia vele.

ZIKA KLÁRA