Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-01 / 5. szám

52 KULTURÁLIS KÖRKÉP Enyedi Ildikó: Az én XX. századom Film fényről, emberről Jellemző kocka az új magyar filmből Miről is szól ez a film, az első filmes rendezőnő több fesztiválon díjat nyert alkotása? A fényről? Az emberről? A titokról, amely körülfon bennün­ket a földi lét idején? Vagy csak egyszerűen a szeretetről? Vagy a „Nő”­­ről s az ő kapcsolatairól? Minderről és még sok másról is. A szeretetről, az emberi kapcsolatokról, a Jóról és a Rosszról; felvil­lantja a Biblia egy-egy so­rát, megmutatja a fekete és a fehér tökéletességét, s eljátszik a „Fény” min­dennemű variációjával. Egy fellobbanó gyufa lángjával, egy elegáns ker­ti ünnepség lámpafüzéré­vel, a zenekart megvilágí­tó fényekkel. Közben gya­korta emlékeztet Edison­ra. Arra az úrra, aki 1847- ben született, s egyike volt a legnagyobb és legtermé­kenyebb feltalálóknak. Hogy legfontosabb talál­mánya, a fonográf mellett, a szénszálas izzólámpa, megtudhatjuk Enyedi Il­dikó filmjéből is, hiszen Edison úr „személyesen” mondja el mindezt a film­ben. A rendezőnő címül talányosán egyedi megfo­galmazást választott. De az a század, amelyet be­mutat, inkább a huszadik­nak az „előzetese”. Persze Enyedi Ildikó inkább olyannak szerette volna látni századunkat, aho­gyan a filmje mutatja, s A kettős szerepet alakító Dorotha Segda nem annak, amivé tettük, mi és az előttünk járók. A két leánygyermek, Dóra és Lili - a főszerep­lők - két ellentétes nőtí­pust hivatottak bemutatni, s azt, hogyan formálódik életük s a hozzájuk tarto­zó férfiak sorsa. Megis­merkedhetünk a nőben la­kozó buja, hedonista, él­veteg szélhámossal és az ugyancsak ebben a nem­ben megbúvó naivitással, tisztasággal, szeretetvágy­­gyal s nem utolsósorban a mindkét „pólusban” lako­zó szabadságvággyal. El­merenghetünk azon is, hogy vajon a férfiak me­lyik nőt szeretik. Lehet, hogy egyiket sem, hanem egy harmadikat, aki ma­gába gyűjtötte a Jót és a Rosszat is... NYERGES MÁRIA Izgalmas iskolatörténet A címe után esetleg szá­raznak gondolt könyv he­lyett hézagpótló remek­művet vehet kezébe az ol­vasó. Úttörő munka ez, hiszen eddig még senki sem vállalkozott arra, hogy a kezdetektől össze­gyűjtse és feldolgozza a magyar iskolák számát, az iskolarendszereket, a kü­lönféle iskolafenntartókat és az oktatást befolyásoló történelmi körülménye­ket. Ádám Sándor az első világháború időszakával fejezi be búvárkodásának közreadását, hiszen az ezt követő időkből már meg­felelő szakirodalom áll a kutatók rendelkezésére. Ádám Sándor új köny­véből megtudhatjuk, hogy az első magyarországi is­kola a honfoglalás után kereken 100 évvel, még az államalapítás előtt létesült 996-ban, az akkori Szent Márton-hegyen, a mai Pannonhalmán. A XI. század elején alapított is­kolák, Székesfehérvárott, Csanádon, Esztergomban, Nagyváradon, Pécsett, Nyitrán, Kalocsán és Zág­rábban, Európában a leg­elsők közé tartoztak. Az első városi iskolák alapí­tási éve pedig: Pest 1238, Óbuda 1276, Pozsony 1302. Gondolnánk, hogy már az első magyarországi is­kolákban a ma legkorsze­rűbbnek tartott és a jövő­ben általános elterjeszté­sére szánt komplex tan­tárgycsoportos oktatás folyt három csoportban? Olvashatunk az ország kü-Dt \dám Sándor TANESZKÖZÖK MAGYARORSZÁGON í‘fe«di*i háttérrel lönböző részein folyó ok­tatás eltérő és hasonló jel­legzetességeiről, a magyar művelődéstörténet ki­emelkedő egyéniségeiről, az 1526-ban felégetett or­szágban munkát kezdő prédikátor tanítókról: Apáczai Csere Jánosról, Comenius Ámosról, to­vábbá a híres egyházi is­kolákról, kollégiumokról. Az első, ma is ismert ma­gyar ábécéskönyvet Ko­lozsvárott nyomták 1563- ban, Heltai Gáspár nyom­dájában. A számolás se­gédeszközeiként először diót, kavicsot, almát, ku­koricát, pálcikát használ­tak. Erdélyben az oktatás­ügy sajátságosán fejlő­dött, ezért ezzel külön fe­jezet foglalkozik. Az erdé­lyi magyar protestantiz­mus hatására bontakozott ki a román anyanyelvű kultúra, és alakultak ki az első román nyelvű isko­lák. Ádám Sándor magánki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom