Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELYEK 47

Egy csöndes, kemény asszony

Frank Magda nem jó interjúalany. A hallgatag, apró asszony a szavakat csak ösztönzésre rakja hosszú sorba. Emlékezetes maradt a köszöntése. Madárcsontú kezének a szorítása, mint a satué. Művei is ilyenek: csöndesek, erőteljesek; különös, zárt, de harmonikus egyéni világot tükröznek.

Vajon mennyire ismert művész Frank Magda? Bizonyosan ismerik, hiszen választott hazájában, Franciaországban 20 köztéri szobrát, térplasztikáját tartják nyilván. Munkái megtalálhatók amerikai, holland, francia köz- és magángyűjteményekben. Ám ő maga mintha hadakozna mindenféle népszerűség ellen. Ha lehet, nem ad el semmit. Hallottam: volt már olyan, hogy megvették valamelyik munkáját, azután mégsem szállította le, inkább visszaadta az előleget. „Egy csomó művem eltűnt - magyarázza. - Kaptam persze értük pénzt. De minek? Én nagyon keveset eszem...”

Valószínűleg a természet egyik rejtélye, miként lehetséges, hogy az apróka, jóformán csak levegővel élő asszonyba akkora fizikai erő szorult. Tizenöt évig dolgozott kőbányában. Mindig kora hajnalban érkezett, hogy még a munkások előtt ott legyen, és így egy ideig csöndben, békében üthesse a kiválasztott kőtömböt.

A falu, ahol él, Roussigny, Párizstól egy szűk órányi autóútra van. Egy óra: egy másik világ. A fény, a forgatag városa fényévnyire tűnik ebből az álmos, poros kis faluból, ahol mintha mindig tikkasztó vasárnap lenne.

Frank Magda kétemeletes udvarházában három műterem is van. A falakon magyar népi vázák, tányérok, az állványokon súlyos alkotásai, az udvaron meg ősi parasztszerszámok. Itt él spártai egyszerűségben - túl a hetvenötön. Egyedül, lehetne hozzátenni, de nyilván ez nem lenne igaz. Szobrai veszik körül és a maga belső, mozgalmas világa. „Napirendem nincs, de az időre nagyon érzékeny vagyok. Legszívesebben kora reggel jövök le faragni, azután pedig, ha lement a nap, újra.”

Frank Magda nem szobrásznak készült. A papa bútorgyáros volt Kolozsvárott, s lányát jómódban nevelte - hagyván, hogy azt tegye, amit kíván. „Én egész életemben azt csináltam, amit

Az óbudai kiállításon (Frank Magda mellett Borvendég Béla, az építőművészek szövetségének vezetője, aki megnyitotta a tárlatot)

A SZERZŐ FELVÉTELE