Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
28 KILÁTÓ érkeznie. Ma-a Pax Romana nér hány helyi csoportja működik, tartunk regionális találkozókat, a fő esemény azonban az évente megtartott kongresszus. Ez valójában egy tanulmányi hét. Hathét évenként pedig ökumenikus konferenciát tartunk a protestáns szervezetekkel. Erre legközelebb most, az idén kerül sor Németországban, Münster mellett, egy középkori várkastélyban. Témája: közös felelősségünk a magyar kereszténységért, az ezredforduló előtt.- A korábbi években volt lehetőség arra, hogy Magyarországról részt vegyen valaki a konferencián ? illetve volt akadálya ennek ?- Bizony, volt akadálya. Az utóbbi két-három évig csak egészen kivételesen tudott valaki hozzánk akár hallgatóként, akár előadóként eljutni. A helyzet azonban megváltozott. 1988-ban Ausztriában tartottuk a konferenciát, a magyar ifjúság helyzetéről Magyarországon és a szomszéd államokban. Erre már mintegy gátszakadásszerű hirtelenséggel jöttek hozzánk magyarországi fiatalok. Majd 1989-ben a magyarországi átalakulást vitattuk meg, amihez adtunk egy nyugati szemléletű összefoglaló elemzést, és kizárólag hazai előadóktól kértük rá a választ. Már nem elszigeteltségben élünk, hanem szorosan a hazához kapcsolódva. A mi jövendő szerepünk vizsgálatakor felmerül, hogy milyen mértékben igyekezzünk - mint ahogy mindig is igyekeztünk - elősegíteni a hazai viszonyok kedvező alakulását. Rendelkezésre bocsátjuk kapcsolatainkat, egyszóval új formában kell a magyar kereszténység és az egész magyarság ügyét szolgálni.- Most, amikor a Pax Romana elnökségéből elköszön, s a rádiótól is nyugdíjba megy, mivel kíván foglalkozni?- Legfőbb vágyam, hogy felfedezzem a hazámat. Nekem a legkisebb magyar falu vagy külváros is érdekesebb, mint a Niagaravízesés. PUSZTASZERI LÁSZLÓ Apostolok lován a világ körül A portugáliai Fatimában nem gyakran találkozni magyarokkal. Kondor páterről tudtam, hogy itt működik már közel negyven esztendeje, de másra nem számítottam. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a háza előtt tiszta magyar szóval köszöntött egy szálfatermetű, rezesre bámult arcú, turistaöltözékű idős férfiú. Hatvanasnak látszott, ám amikor jó magyar módra alaposan kikérdeztük egymás hovatartozását, kiderült, hogy Hufnagel János - mert így hívják a derék magyart - elmúlt hetvennyolc éves. Ez még önmagában nem lenne rendkívüli, mert jó karban lévő idős ember nem olyan ritkaság a mai világban. Az már inkább, hogy János bátyánk, a régi mondás szerint, az apostolok lován, azaz gyalogszerrel járja a világot. Találkozásunkkor a spanyolországi Barcelonából jött, és talán csak háromszáz kilométere hiányzott ahhoz, hogy talpa alatt tudhassa az Egyenlítő hosszát. Származását tekintve - ha fontos ez egyáltalán olyan embernél, aki évtizedek múltán is őrzi magyarságtudatát - Hufnagel János bonyhádi születésű, magyarországi német. Korábbi éveiben bibliai mesterséget űzött, mert ács volt, mint Jézus Krisztus apja, csakhogy nem ő maga, hanem útitársa, hosszú vándorbotja „hallgat” a József névre. Huszonkilenc éves korában jött el Magyarországról, amikor egy német cégnél vállalt munkát Ausztriában.- Még az év szeptemberében kitört a háború - meséli és ott maradtam. Negyvennégyben elvettem egy mannheimi német lányt, született öt gyermekünk, de csak jóval a háború után lettem német állampolgár. Még most is megvan a régi magyar útlevelem.- így legalább nem vitték el német katonának...- Mint „népi németet”, az SS- be akartak besorozni, de akkor éppen iskolába jártam Münchenben, ahol letettem a kőműves és ács mestervizsgát. Majd Darmstadtban jártam egyetemre hat évig. Sikerült elkerülnöm a bevonulást, helyette hadimunkás lettem Franciaországban és Norvégiában. A háború után Mannheim város építésügyi hivatalában dolgoztam, onnan is mentem nyugdíjba. Azóta járom a világot. Minden évben három-négy hónapot vagyok úton. Bejártam Dániát, Németországot, Ausztriát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Jugoszláviát, Olaszországot, Svájcot, Franciaországot, Spanyolországot és most Portugáliát. Általában húsz kilométert gyalogolok naponta. Többre azért nem vállalkozom, mert egypár éve szívritmus-szabályozóval élek, amit Debrecenben operáltak a mellkasomba. Ha rosszabb az idő, akkor már nem szívesen alszom hálózsákban a szabadban. A Pireneusokban egyszer majdnem megfagytam... Fél centi jég volt a hálózsákomon.- János bácsi, mi az egészséges, hosszú élet titka ? Mit tanácsolna a fiataloknak?- Ha egy férfi már kezd elfeledkezni a szerelemről, akkor a felesége vegyen neki túracipőt, vándorfelszerelést, és gondoskodjon arról, hogy a hátizsákjában legyen vöröshagyma, fokhagyma és vörösbor. A fokhagyma rendkívüli kitartást és erőt ad az embernek, a vöröshagyma pedig serkenti az agy vérellátását. Sokat kell járni, legalább öt-hat kilométert naponta. A mozgás mindennél fontosabb. Ezenkívül nélkülözhetetlen a jó kedély és a hit. P. L.
