Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Film a lét peremén élőkről Kicsi, de nagyon erős Amikor nyár elején hazánkban járt a brit trónörökös pár, valamelyik nyugati, műholdas tévécsatorna rövidke riportfilmet mutatott be Magyarországról. Málló vakolatú homlokzatok, földszintes házak sivár udvarai, roszszul öltözött, közönyös arcú, kedvetlen emberek... Igen, ez is Magyarország, 1990-ben: a - szociológiai szakkifejezéssel élve - halmozottan hátrányos helyzet. Az az életforma, amelyben nem eszköz, hanem cél a „jólét”. „Gazdagok leszünk, lesz fridzsiderünk, mosógépünk, meg minden... mert ez nekünk is jár...” Mert a tisztességes munkából nem lehet megélni, hiába szakad bele az ember. Ezért választja a bűnözés útját Grunwalsky Ferenc „Kicsi, de nagyon erős” című filmjének főhőse, Bogár Pál. Egyéves vizsgálati fogságból szabadulva - bizonyítékok hiányában engedték el - ott folytatja, ahol abbahagyta. Ledolgozza a napi nyolc óráját - embertelen körülmények között - egy vasműben. Látszólag tehát „feddhetetlen”, akárcsak vasutas sógora, aki Bogárt a bűntettek színhelyére fuvarozza rozzant Skodáján. A fiatalember kizárólag hasonszőrű kisemberekhez tör be - a nagyhalak nem az ő súlycsoportjába tartoznak -, s csalhatatlan biztonsággal találja meg a fehérnemű alá, dobozba, könyvbe rejtett pénzt, ékszert. Mást nem is visz el, viszont - talán lelkiismeretét csillapítandó? - szinte kéjes dühvei tör-zúz maga körül. Nem riad vissza a kegyetlenségtől sem, s jól tudja, mit fog tenni, ha egyszer valakit otthon talál. Gyűlik a pénz, húga megveheti a mosógépet, a fridzsidert, Bogár mégsem nyugodhat. Még több kell, no nem neki, mert magára semmit sem költ, hanem a családnak, pontosabban a húga családjának, amelyben ő játssza a családfő szerepét. És egy este valóban otthon talál valakiket: egykori cellatársait. Bogár - becenevén: Káin - végzete beteljesedik. A háromszoros gyilkosság után még biztonságba helyezi vagyonát a húgánál, majd elindul arra a helyre, ahol elbújhat, ahol senki sem találja meg. A mocsaras erdő iszapos patakja fogadja magába... Kegyetlen, reménytelen filmet forgatott Grunwalsky Ferenc, amely szociográfikus pontossággal mutatja be hőseit, a lét peremén élőket. Igaz, kitűnő partnerei vannak: Gáspár Sándor hátborzongató hitelességgel alakítja a csak látszólag erős, valójában gyönge, mert esélytelen férfit, aki csak vigyorogni Grunwalsky Ferenc, a film rendezője FOTÓ: SÁRKÖZI MARIANNA „Színházi csoda Budapestről.” „Világklasszis színjátszás Magyarországról.” „A világ egyik legjobb színháza.” - Ezeket és a hasonló, felső fokú jelzőket érdemelte ki tavaly ősszel Svájcban a Katona József Színház produkciója, A revizor. De ugyanilyen lelkesedés kísérte valamennyi külföldi vendégjátékukat, Párizsban éppúgy, mint Chicagóban, Glasgow-ban vagy Caracasban. Aligha akad társulat a magyar színháztörténetben, amely elérte: nevét megtanulja a világszínház, s a nyelvi korlátokat ledöntve kiléphessen a nemzetközi porondra. Két éve a párizsi Odeon Színházban adta elő a Katona Csehov Három nővérét, s nemrégiben - az Európai Színházi Unió meghívására - ismét Csehov művével, a Platonovval szerepeltek ugyanott, fergeteges sikert aratva. Mi lehet a titka a magyar színház példátlan külhoni sikereinek? Valószínűleg az, ami az itthoninak. A „Gáborok”, azaz Székely Gábor és Zsámbéképes, mosolyogni nem. Hasonló telitalálat a gyáva, sunyi sógor szerepében Bán János, és a zavart tekintetű húg megformálója, Csere Agnes. Paradox megállapítás: ők hárman úgy mozognak a lepusztult külvárosi környezetben, mintha nagyon jó amatőr színészek lennének. Alakításuk erejével képesek elfeledtetni, hogy profik a javából, oly mértékben azonosulnak a figurával. Félreértés ne essék, ez most dicséretnek számít, semmint sértésnek! Mert ezek az alakok valóban köztünk élnek - ahogy azt a sajnálatosan emelkedő bűnözési statisztika is mutatja... TARJÁN VERA ki Gábor irányításával indult Katona József Színház - amely immáron második évadját kezdi kizárólag Zsámbéki vezetésével - darabjait a legkivá-. lóbb rendezők viszik színre, s a társulat valamennyi tagja a színjátszás magasiskoláját műveli. Alakításaik nem át-, hanem megéltek, a művész legbenső énjéből fakadnak. Az előadás -ott születik meg a szemük láttára, estéről estére. így van ez a legutóbb bemutatott Platonov esetében is. Ascher Tamás rendezésében ha nem is mai, de kortalan Platonov elevenedik meg a színpadon, Antal Csaba rusztikus, fából, nádból építkező, csodaszép díszletében. Vágó Nelly jelmezei a szereplők lelkivilágát közvetítik: Platonov például gyűrött vászonöltönyt, viharvert ballonkabátot visel. És gyűrött az lelke is ennek az embernek: képtelen a hétköznapi életet élni, ám arra sem alkalmas, hogy kitörjön belőle. Balkay Géza finoman árnyalt, fá-Gáspár Sándor és Bán János az új magyar filmben FOTÓ: HEGYI GÁBOR Platonov Magyar színházi siker Párizsban
