Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-15 / 22. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN SI A moldvai magyarok első cso­portjai mai ismereteink szerint a tatárjárást megelőző évtizedek­ben kerültek Moldvába. Abban az időben Románia, de még a moldvai fejedelemség sem léte­zett, Magyarország keleti szom­szédja Kunország volt, ahonnan a pogány kunok többször is be­törtek Magyarországra, hogy no­mád szokás szerint végigpusztít­sák a gazdagabb vidékeket. Ezért, valamint a pápa sürgetésé­re II. Endre királyunk hittérítő­ket küldött közéjük, akik a kezde­ti kudarcok után eredményt is ér­tek el, s 1227-ben a kunok egy ré­sze fölvette a keresztséget, a pápa pedig Teodorik dominikánus pap személyében felszentelte a kunok püspökét. A püspökség személy­zete és az őket kísérők jelentik a honfoglalás után Moldvába ke­rült magyarok első - oklevelekkel dokumentálható - csoportját. ÉVSZÁZADOK ÜZENETE A fenyegető tatár veszedelem elől 1238-ban negyvenezer kun települt át Magyarországra, Kun­országot pedig mint politikai ala­kulatot hamarosan"\elsöpörte a hazánkat is alap' man megrázó tatárjárás. Moldva meggyérült la­kossága helyére kezdett felhú­zódni az akkor még vlachnak, ké­sőbb oláhnak, újabban pedig ro­mánnak nevezett, zömében pász­­torkodó életmódot folytató, gö­rögkeleti vallású nép, amely ké­sőbb Moldva lakosságának több­ségét adta. A korábban idekerült katolikus magyarok egy része azonban túlélte a tatárjárást, sőt újabb csoportok is érkeztek, így a katolikus vallás szerepe tovább erősödött a tartományban, amely még hosszú ideig a magyar ki­rályság hűbérterülete maradt. 1371-ben Szeret városában, 1410- ben Moldvabányán szerveztek püspökséget, magyar egyházi fennhatóság alatt. A XV. század derekán huszita vallású, jórészt magyar menekültek, a század vé­gén pedig a Báthory István erdé­lyi fejedelemmel elégedetlenke­dő, s emiatt Moldvába költöző székelyek gyarapították a mold­vai magyarok számát. A görögke­leti vallás ekkor még nem kereke­dett egyértelműen a római kato­likus fölé. A magyar politikai fönnhatóság, továbbá az a körül­mény, hogy a moldvai román fe­jedelmek közül néhányan von­zódtak a katolikus valláshoz - többnek katolikus magyar asz­­szony volt a felesége, sőt volt olyan, aki maga is katolikus val­lásra tért - ezekben az évszáza­dokban hathatós támogatást nyújtott a Moldvában élő, több­ségében magyar, kisebb részben német és lengyel katolikusoknak. A moldvai városok polgárai, ke­reskedői, kézművesei is jelentős f arányban magyarok voltak, a fe­jedelmi udvarban szép számmal találunk magyarokat. Ezekben a századokban Moldvára az azóta olyannyira hiányolt vallási és et­nikai tolerancia volt jellemző: ka­tolikus templomok, katedrálisok épültek, a városok vezetésében súlyuknak megfelelően vettek részt a magyarok. 1. Idős csángó asszony a ház töltésén, Pusztina 2. Klézsei leányka tyeptárban (asszo­nyos bundában) 3. Gajcsánya-Magyarfaluból Egyházas­­kozárra telepedett asszony 4 Csángó asszonyok HADAK DÚLÁSA Ezt a virágzó középkori ma­gyar kultúrát törte derékba a Ma­gyar Birodalom összeomlása, a királyi hatalom összezsugorodá­sa, Magyarország három részre szakadása. Az élethalálharcát ví­vó magyarság többé nem nyújt­hatott védelmet az erősödő orto­dox befolyástól veszélyeztetett moldvai katolikusoknak. Fölerő­södött a lengyel egyházi és politi­kai befolyás, török és tatár hadak dúlták a vidéket, felégették a templomokat, a falvakat, és a vá­rosok lakosságát háborúk, éhín­ség, járványok pusztították. De • míg az ortodox vallású románság szerencsésebb kezű fejedelmei se­gítségével újra és újra meg tudott újulni, addig a politikai és egyhá­zi oltalom nélkül maradt magyar­ság egyre inkább elveszett. A ke­leti részek katolikus lakossága nyugatabbra, a Szeret és a Kárpá­tok térségébe húzódott, de ismé­telten lerombolt templomait, ko­lostorait egyre kevésbé tudta újjá­építeni. 1622-től Rómából irányították a moldvai katolikusok sorsát, papjaik, ha voltak is, nem tudtak velük anyanyelvükön értekezni. A XVII. század közepén Vatikán­ba küldött egyházi jelentések már csak az egykor virágzó katolikus élet romjairól számolhattak be. Deodatus püspök 1641-ben szü­letett jelentésében arról olvasha­tunk, hogy a bákói templom egy­kor „szép volt, nagy és kőből épí­tett, kórussal, de a kórus felső ré­sze, illetve a boltozat beomlott, most szalmával fedték le. Van egy oltár, ahol a plébános misé­zik, a templom többi része nyi­tott, teljesen romos. Van egy ron­gyos miseruhájuk...” Ismeretlen jezsuita 1644-ben küldött jelenté­se szerint: „Maga a nép, mint a tisztítótűzben szenvedő lélek, si­ralmasan nyöszörög: könyörülje­tek rajtunk barátaink, kereszté­nyek, és küldjétek nekünk papot, mint egy második megváltót.” De nemcsak a városok népe szenve­dett, pusztultak a falvak is. Ban­­dinus érsek 1646-ban végzett kör­útjáról szóló jelentésében olvas­hatjuk, hogy például Alfalu „ré­gen a magyarok híres faluja volt, most teljesen elhagyott”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom