Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
22 HAZAI KÖRKÉP 200 ÉV UTÁN Színészkarnevál - kesernyés szájízzel Kánikulával búcsúzott hónapokkal ezelőtt az idei nyár Budapesttől is. Az időjárás krónikásai bizonyára így jegyzik majd föl 1990 augusztusának utolsó péntekét és szombatját. De vajon mit írnak naplójukba a színház krónikásai, azok, akik más esztendőkben ez idő tájt leteszik tollúkat, hisz a nyári évad már véget ért, az igazi, a kőszínházi szezon még nem vette kezdetét? Nos, 1990. augusztus huszonnegyedikéjének estéje és huszonötödikéje különleges, régen volt, ám remélhetőleg még sokszor megismételhető kalandot ígért a színház teremtőinek és kedvelőinek, a színészeknek és a közönségnek egyaránt. „Az itt következő felhívás aláírójaként egy név szerepel. Nincs hozzáfűzve semminemű foglalkozás, pozíció, rang. Fölösleges. Mindenki tudja, kit jelöl és mit jelent ez a név: Tolnay Klári.” - E sorok a Film Színház Muzsika című hetilap hasábjain jelentek meg, mintegy „fölkonferálva” egy üzenetet. Tolnay Klári ugyanis a magyar nyelvű színjátszás bicentenáriumának megünneplésére szólította föl kollégáit, a magyar színészet kedvelőit. Tolnay Klári és Sas György, a Film Színház Muzsika vezető munkatársa közös ötlete indította útjára a magyar színészet ünnepét, amely, most már tudjuk, lázba hozta és megmozgatta a művészvilágot éppúgy, mint azokat, akik hisznek a színház nélkülözhetetlenségében, vagy csak egyszerűen szeretik a színházat. AZ ELŐZMÉNYEK De valójában mi legyen az ünneplés formája? Színészkamevál! Mégpedig nem is akárhol: a Budai Várban, a Várszínházban és annak Karmelita-udvarán. Kezdődjék az esemény fáklyás esti fölvonulással, s az egész napi programot koronázza meg reggelig tartó színészbál. Hívnak és várnak a jeles eseményekre minden magyar színészt a határokon innen és túl - közreműködőként és vendégként. És hívják-várják természetesen a színházat kedvelő közönséget is. S megkezdődött a munka, a szervezés. Érkeztek a jelentkezők: színészek, társulatok, együttesek, ki-ki műsorával, ötletével. Csak győzzék a rendezők egységbe fogni! TEHETSÉGTÜNTETÉS A magyar színészek szinte egyként álltak az ügy mellé, ha talán voltak is magukban kétkedők, Tolnay Klári hívó szava őket is meggyőzte. S már nemcsak az első fölhívásra gondolok itt, hanem arra az utóbb megjelent üzenetre, amelyet a művésznő megfogalmazott: „Megkíséreljük nyilvánosság elé menteni a magyar színház süllyedő hajóját, a lehető legmesszebb hangzó hírverést tenni és tartós érdeklődést kelteni színházművészetünk múltja iránt, hogy biztosítva legyen a jövője. Csakis úgy érhetjük ezt el, ha az ünnepségen fölvonultatjuk a tel-Törőcsik Mari és Tolnay Klári
