Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
SPORT 55 ÚJRA ITTHON A BAJNOKOK Találkozások Ebben az évben talán még a szokásosnál is többen jártak itthon, amiben nyilván az ismert és örvendetes változásoknak is része van. Mi is jó néhány ismert, kiváló sportemberrel találkoztunk, s ezek emlékeit próbáljuk felvillantani... Keresztes Attila, a melboume-i olimpián bajnokságot nyert kardcsapat immár 62 éves, New Yorkban letelepedett kiváló versenyzője korábbi, néhány rövid látogatása után az első alkalommal töltött hosszabb időt idehaza. Nem tudtuk róla, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozata révén, miszerint egy olimpián rajthoz állt versenyző bizonyos idő elteltével más ország színeiben újra indulhat az ötkarikás versenyeken, így 1964-ben az Egyesült Államok csapatának tagja volt. Kölcsön szerelésben, kölcsönkapott karddal nyerte meg az amerikai bajnokságot, s így jutott ki Japánba, ahol edzés nélkül már nem boldogult. S azóta nem is volt kard a kezében. A vívástól teljesen elszakadt. Még azokról a társairól sem tud, akikkel annak idején együtt vágott neki a nagyvilágnak. Nem is emlékszik rá, mikor hallott utoljára az Egyesült Államokban letelepedett kardvívó társairól, Magay Dánielről és Hámori Jenőről. Mint mondta, a vívás nem olyan sport, ami megélhetést biztosított vagy biztosít Amerikában, így keményen dolgozott és dolgozik. Egykori sikereiről nagyon szerényen beszélt:- Szegény Szüts János bácsi, a mesterem ugyan mindent megtett fejlődésem érdekében. Meg is nyertem a főiskolai világbajnokságot, de tisztában voltam azzal, hogy például Gerevich Ali technikai tudásának még a közelébe sem kerülhetek. Büszke voltam, ha Kárpáti Rudiék vívózsákját cipelhettem, ha az edzésen sikerült bevinni nekik egy-egy találatot... A régen látott, de azért így sem felejtett olimpiai bajnok a Magyar Olimpiai Bizottság gellérthegyi székházát is felkereste, ahol Schmitt Pál párbajtőrvívó, az ugyancsak olimpiai bajnokból lett elnök átadta neki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság két éve alapított emlékjelvényét. Attila barátunk meghatottan vette át a tetszetős jelvényt, majd elgondolkozva mondta: Keresztes Attila (balról) a melbourne-i olimpia kardvívó bajnokcsapatának versenyzője Schmitt Páltól, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől vette át az emlékjelvényt FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY-Jól, nagyon jólesik ez a megemlékezés, hiszen nemcsak az olimpiai bajnoki aranyérmem, hanem az oklevelem is eltűnt valahol. De ez a jelvény most emlékeztet arra, hogy a három világhírű magyar kardforgató, Gerevich Ali, Kárpáti Rudi és Kovács Pali árnyékában azért én is olimpiai bajnok lettem 34 évvel ezelőtt ... * Görkói János, a kedves, örökifjú Hanzi a BBTE, a Budapesti (Budai) Torna Egylet egykori 400 méteres futóbajnoka a 74. születésnapjára érkezett haza San Franciscóból. A régi otthonban, a Pasaréti úti klubházban ünnepelt barátai, versenyzőtársai körében. Megható volt, hogy a nevezetes estén a budaiak egykori kék-piros címerét viselte zakóján, s elérzékenyülten beszélt a nemrég elhunyt kedves Klériről, Kovács József Európa-bajnok atlétáról, valamint a felejthetetlen Pericht Rezsőről, Rudi bácsiról, aki két évtizeden át nevelte, istápolta a BBTE kiváló atlétáit. Majd Révfy Lászlóval, a BBTE ugyancsak külföldi, Angliában élő futójával együtt annak a reményének adott kifejezést, hogy a háború után feloszlatott BBTE hamarosan visszanyeri régi jogait. Az 1869-ben alapított BBTE a sport különféle ágaiban, elsősorban atlétikában, teniszben, tornában és vívásban meghatározó volt a magyar sportban. A régi Gödörben, az egykori Széli Kálmán, mai Moszkva téri pályán, majd a Pasaréten a sport olyan kiválóságai nőttek fel, mint a már említett Kovács Kiéri, az Európa-bajnok gátfutó, Sír József, a Kaja néven közismert sprinter, Kelen János, a rekorder hosszútávfutó, Asbóth József és Körmöczy Zsuzsi, a két világhírű teniszbajnok, Köröndi Gréti, a későbbi olimpiai bajnok tornásznő, Kárpáti Rudi, az olimpiai bajnok kardvívó, a tőröző Tilli-fivérek és sokan mások. Hanzi barátunkat egyébként a Pasaréti úti létesítményt jelenleg használó Vasas elnöke, Meszéna Miklós, az egykori ismert kardvívó is köszöntötte. Megállapodtak abban, hogy Pericht Rudolf edzőnek szobrot állítanak a Pasaréten, s a klubházban emléktáblát helyeznek el, amely örök időre hirdeti, hogy ez volt a BBTE otthona. Másik emléktáblán pedig márványba vésve szeretnék megőrizni a budaiak kiváló sportolóinak nevét. A BBTE, a magyar sport fejlesztésében és fejlődésében oly nagy szerepet játszó egyesület méltán vár jogorvoslatra. * Zsengellér Gyula, az újpesti drukkerek körében csak Ábel néven emlegetett híres csatár Ciprus szigetéről érkezett. A 74 éves balösszekötő, aki 39 válogatott mérkőzésen 32 gólt lőtt, s nemcsak az 1938-as párizsi világbajnokság döntőjében, hanem az ezt követően összeállított Európa-válogatottban is játszott, több mint négy évtizede él külföldön. Azok egyike volt, aki 1947 végén hivatalos engedéllyel távozhatott, s az AS Roma együtteséhez szerződött, majd Ciprus szigetén játékosként folytatta, s edzőként fejezte be sikeres, emlékezetes pályafutását. Kevesen tudják róla, hogy tulajdonképpen Puskás Ferencnek, az aranycsapat későbbi kapitányának a „keresztapja”. A háború utáni első válogatott mérkőzésen ugyanis Gallovich szövetségi kapitány Ábel kérésére állította be a csapatba az akkor 18 éves Puskást. Zsengellérnek nagyon tetszett a kispesti fiú okos, technikás játéka. S az egyik kínálkozó helyzetnél, amikor már Zsengellér belőhette volna a labdát Ploc kapujába, önzetlenül hátragurította Puskásnak, s rákiáltott: Gyere Öcsi, lődd be... S Puskást azóta is Öcsinek szólítja mindenki. VAD DEZSŐ
