Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
52 KILÁTÓ CLAIRE KENNETH Szaúd-Arábiából kaptam levelet... Éva, a New York-i magyar társaság egyik legszebb asszonya volt. Kék szemű, filigrán, ha megjelent a bálokon, többnyire díszmagyar ruhát viselt. Férje László, magas, jóképű, nagyon rokonszenves úriember. Három kislányuk volt, elegáns otthonuk, ahol gyakran láttak vendégeket.- Ideális házaspár - állapították meg róluk még azok is, akik mindenkin találnak valami kifogásolni valót. Gyorsan repültek az évek, a három kislány már felcseperedett, már ők is jöttek a magyar bálokra, de Éva még negyven felett is elragadóan fiatalnak látszott. László szerelmes tekintettel nézett az ő szép feleségére, akit imádott. Aztán jött a meglepetés... Válnak. Hihetetlen, ez nem lehet igaz, ilyen nincs. Mi történhetett? László beleszeretett valami nőbe, vagy Éva unta meg ezt a felhőtlen boldogságot? Lehet, hogy a szerelem elmúlt, elszürkült, elvégre itt Amerikában a házasságok ötven százaléka válással végződik. Két évvel a válás után Éva megismerkedett egy fiatal amerikai mérnökkel, aki Szaúd-Arábiába készült. Az „ARAMCO” amerikai-arab vállalathoz kapott szerződést. (Fantasztikus fizetéssel.) Éva tehát itthagyta New Yorkot, a három nagylányát is, azok az apjuknál maradtak, és elment új életet kezdeni Dhahranba, Szaúd-Arábiába. Az első levelét egy karácsonyon kaptam tőle. Leírta az ottani életüket, mely pontosan olyan volt, mint •egy Somerset Maugham-novella... Am »kz amerikai mérnökök, építészek, mindenki, aki az USA-ból jött, egészen külön társadalmi osztályt képezett. Csodálatos country clubok, lovaspóló, tenisz-, golfpályák, minden villában úszómedence a pálmafákkal körülvett kertekben. Arab személyzet, mindenkinek a garázsában Cadillac vagy Mercedes. Bridge-versenyek is voltak, és ragyogó partyk, ahol csak a pincérek és szolgaszemélyzet volt arab, ezek udvariasan, szinte túlzott keleti alázattal viseltettek az amerikaiakkal, bonuszaikban nesztelenül suhantak a teraszokon szórakozó estélyi ruhás idegenek között. (Hogy idegeneknek tartották őket és talán forrt bennük a gyűlölet, azt soha nem lehetett észrevenni.) Hány éve volt már Éva Szaúd-Arábiában, azt most nem tudnám pontosan, de minden karácsonyon és Klára-napkor kaptam tőle kedves levelet és beszámolót. (■■egutóbb az édesanyja temetésére idejött New Yorkba. Fekete gyászruhájában, a könnyes kék szemeivel még mindég nagyon szép volt, Ott a templomban nem tudtunk beszélni, de megígérte, hogy ahogy viszszamegy Szaúd-Arábiába, megint fog írni. Mióta az iraki bonyodalom megkezdődött, a szörnyű Közép-Keletkrízis, mindég arra gondoltam, mi történhetett Évával és férjével Frankkel?.. .Nagyon aggódtam miattuk, csak nem lesz bajuk, hiszen az valószínű, hogy Saddam Husszein le fogja rohanni Szaúd-Arábiát is. Az olaj nagy érték, de az emberélet sajnos nem. M. _ kaptam, csak ránéztem az arab betűs bélyegekre és már tudtam, hogy Éva irt. Hosszú és részletes levél, megpróbálok idézni belőle: „72 órával, hogy az iraki hadsereg inváziója Kuvaitba befejeződött, mi itt Dhahranban még nem tudtunk semmiről. Az arab nyelvű rádió és Televisió-adás gondosan titkolta az eseményeket, nehogy pánik törjön ki. Az irakiak kegyetlensége köztudomású, hogy az iraki-iráni háború alatt mire voltak képesek, azt nehéz lenne leírni... Végül is New Yorkból kaptunk telefont, sőt Budapestről is. Miután magyarul beszéltek, ezt nem tudták lehallgatni, illetve cenzúrázni. így értesültünk, hogy milyen halálos veszélyben vagyunk. 250 ezer iraki katonaság már felsorakozott Szaúd- Arábia határán. Úristen! Mi lesz velünk? Sok ezer amerikai és angol dolgozik itt. Végre, 72 órai titkolódzás után, jöttek a hírek. Bush amerikai elnök csapatokat, hadihajókat és hatalmas repülőgépeket indít, hogy megvédje Szaúd-Arábiát. Háború lesz? Az amerikai hozzátartozóknak, asszonyok és gyerekek, meg volt a lehetősége, hogy azonnal eltávozzanak. Mindenkinek engedélyeztek két bőröndöt, amit magával vihet. Nem többet. Otthonukat, amit évekig tartó munkával alapítottak meg, most két bőrönddel a kezükben, hagyhatják itt. szembe ötlött kislánykorom, mikor Magyarországról jöttünk el és semmit sem hozhattunk magunkkal. Akkor az orosz határőröktől féltünk, most itt az araboktól. Az arab világ is kettészakadt, hiszen ezt már az Irán és az Irak közötti 8 éves háború is bebizonyította. Reménykedve hallgattuk Bush, USA president beszédét, optimizmust okozott a jordániai király is, kinek amerikai felesége van, és elment Washingtonba, Londonba is Thatcher miniszterelnöknőhöz Láttuk a tévén az Egyesült Nemzetek sebtében összehívott gyűlését. Mi lesz? Béke vagy háború? Élhetünk itt tovább, vagy gázháború áldozatai leszünk?... ^^■■ ijel képtelenek voltunk aludni, bármennyi altatót szedtünk be. Nagyon közel lakunk a légi bázishoz, felettünk vad zúgással húztak el a repülőgépek, és soha nem tudhattuk, hogy irakiak, vagy már az amerikaiak?
