Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-01 / 21. szám

SZÉTCINCÁLTÁK. 51

Mindenesetre biztató, hogy most már lehet ütni a vasat, s az is, hogy Keszthelyen híre kelt: az alakulat még a kilencvenes években távozik innen rakétástul. Katonanyelven talán így mondják: kiürítik a terepet. De ha megnyílnék is a park, az út, ez a városokat, országokat és népeket összekötő széles betonszalag - marad. Rajta autók, kamionok százai, ezrei rohannak, s így nem csak elválasztja - minden kerítésnél jobban! - az egymáshoz tartozó őspark két felét, hanem tovább mérgezi a több száz esztendős fákat, dísznövényeket és a látogatókat egyaránt. Kérdés, melyik funkciója - az összekötő vagy az elválasztó - bizonyul fontosabbnak. Persze, építhető másik út, amelyik kikerüli a parkot - újabb súlyos milliókért.

Éhhez a pénzhez képest fillérekbe kerül az, amit a majdan

5

helyreállítandó, teljessé lett kastélyparkba terveznek a városbaráti kör tagjai: szabadtéri színházat, olyant, amilyen a Festeticsek idejében volt, nyírt fagyalsövényből kialakítva; csillogó tükrű tavat, amelyet természetesen patak táplál... De mindenekelőtt le kell bontani a kerítést, az őrtornyokat, s megnézni, mi van mögöttük.

Czoma László szerint, ha minden jól megy, mindez sikerülhet már az ezredfordulóra. Szerintem ehhez túlontúl sok a „ha”. Keszthelyen is, az országban is, talán a világban is. De reménykedjünk!

GARAMI LÁSZLÓ