Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59 Römer Flóris 1848/49-es honvédtiszt, Benedek-rendi szerzetes, régész, r. kát. pap, az MTA tagja IV-ben, a görög az V-VI-ban, a természetrajz, az állattan, a nö­vénytan, az ásványtan, a fizika folytatólagosan egy-egy év anya­ga a III-tól a VI. osztályig. A tudományok mélyébe avattatni Halaszthatatlan volt az egyet­len hazai egyetem - a pesti - újjá­szervezése is. Az egyetemről szóló 1848. évi XIX. törvény alapján látott hoz­zá a közoktatásügyi minisztérium az egyetem ügyeinek részletes rendezéséhez. Teljes egészében elkészült és nyomtatásban is megjelent „A magyar egyetem alapszabályai” című rendelkezés, amelyet maga Eötvös állított ösz­­sze, gyökerében megújítva és kor­szerű szervezeti formát adva az egyetemi oktatásnak. Eszerint az egyetem „olly álla­mi intézet, melyben a tanuló ifjú­ság a középtanodában nyert is­mereteinek alapján a tudomá­nyok mélyébe avattatik”. A ren­des hallgatók mellett mindenki szabadon hallgathatta a nyilvá­nos előadásokat. Az egyetemen belül semmiféle felekezeti kü­lönbségtevésnek nem volt helye, a tanárok kinevezése is a vallásra való tekintet nélkül történt. Eötvös miniszter teljesen át­szervezte az egyetemek hagyomá­nyos fakultásait. A vallások egyenlőségének elve alapján há­rom teológiai kart kívánt kialakí­tani (katolikusát, protestánst és ortodoxot), a jogi és az orvosi fa­kultás mellett a bölcsészeti kar „általános tudományi kar” néven szerepelt, de két részre osztva: egyik a „bölcseleti” tagozat, amely a filozófiai, történelmi és nyelvi tudományokat foglalta magába; valamint a „mértani” ta­gozat, amelybe a mennyiségtan és a természettudományok tartoz­tak. Az egyes karok kölcsönösen függetlenek voltak egymástól, s teljes egyenlőséget élveztek. Min­den kar maga állította össze saját leckerendjét, a minisztérium be­avatkozása nélkül. De a bölcsé­szeti fakultás továbbra is a többi kar „előkészítő csarnoka” maradt a 14-16 éves növendékek számá­ra, akik csak ennek elvégzése után folytathatták tanulmányai­kat az egyetem teológiai, jogi vagy orvosi karán. Jelentős fejezete Eötvös egye­temi szabályzatának a középisko­lai tanárképzés szervezeti keretei­nek létrehozása. A miniszter ugyanis elrendelte a bölcsészeti kar „bölcseleti” és „mértani” ta­gozata mellett egy-egy tanárkép­ző intézet megszervezését, egyelő­re tíz-tíz kiváló felkészültségű egyetemi hallgatóval, közülük öt­öt lakást, élelmezést és száz forint ösztöndíjat is kapott. Az intézetet az illetékes tagozat egyik egyete­mi tanára vezette. Az intézet tag­jai három éven keresztül - szak­tárgyaik alapos elsajátításán túl - pedagógia képzésben is részesül­tek, s alkalmat nyertek tanítási­nevelési gyakorlatra is. Ilyen ta­nárképző intézmény hazánkban azelőtt még nem volt. A szegény sorsú, kiváló diákokért Több paragrafus foglalkozott a szegény sorsú, kiváló képességű hallgatókkal. A szabályok száraz szavaiból is kicsengett Eötvös se­gítőkészsége, amellyel lehetőleg minél több, arra rászoruló tehet­séges fiatalt szeretett volna a lét­­fenntartás gondjaitól megszaba­dítani. Eötvös közoktatásügyi minisz­tersége alatt fejeződött be a hazai oktatás magyar nyelvűvé válásá­nak hosszú folyamata. Még az 1844. évi 2. törvény rendelte el, hogy mindegyik magyarországi közép- és felsőszintű oktatási in­tézményben - a korábbi, több év­százados latin tannyelv helyett - magyar az oktatás nyelve. A fel­sőoktatásban azonban csak foko­zatosan tudtak hozzákezdeni a magyar nyelvű tanításhoz külön­böző okok miatt (tanárok, tan­könyvek hiánya, a tudományos nyelv problémái stb.). A közokta­tásügyi minisztérium egyrészt megadta mindegyik felsőoktatási intézménynek a jogot arra, hogy minden tudományágat magyarul oktasson, másrészt meg is köve­telte ezt, biztosítva annak eddig hiányzó feltételeit. Csakis az anyanyelven A vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium központi feladatának tekintette a népoktatás korszerű­sítését a törvényhozás útján. Ezért Eötvös törvényjavaslatot készített, amelyet az országgyűlés 1848 augusztusában tárgyalt. A javaslat szerint hatosztályos népiskolákká kellett átszervezni a meglévő népiskolákat, ahová 6- 12 év között kötelezően járt volna minden gyermek. Az új népiskola tananyaga kel­lő arányban tartalmazta a humán és reál elemi ismereteket, de leg-Trefort Ágoston, a magyar középfokú oktatás egyik úttörője

Next

/
Oldalképek
Tartalom