Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

KILÁTÓ 21

ra, Attilára, Zsoltra keresztelik a gyerekeiket, hogy az ne tudja majd letagadni a magyar voltát. Az aztán már más kérdés, hogy mit tesznek a magyarságuk megőrzése érdekében.- Mennyire tudnak beilleszkedni a német viszonyokba ?- E tekintetben már nincsenek problémák. Itt általában jól megvannak és járnak haza is. Azok éltek először a hazajárás lehetőségével, akik ötvenhatban jöttek ki. Ez így van rendjén. Ha tehetik, menjenek. Más paptestvérek gyakran másként ítélik meg ezt a kérdést. Engem például sokat bíráltak azért, mert hazajártam. Erre kijelentettem, hogy amit a számba rágnak, azt kiköpöm, és tollbamondást le nem írok. Korábban nagyobb magyar élet volt, amíg itt élt Kertész István, a kiváló karmester és Kelemen Zoltán, az operaénekes. Kelemen Zoli felesége például magyar nyelvórát tartott a gyerekeknek.

Mostanában évente megrendezzük a karácsonyi ünnepélyt és a bálokat. Egy-egy ilyen bálra összejön kétszáz-kétszázötven vendég.

Kezdetben csak levelezőlapon értesitettem a hírekről, tudnivalókról a híveket, de mivel sok mondanivalóm volt, kitaláltam egy kis magyar újságot, az Augsburgi Hírlevelet. Ha valaki sokáig nem jön misére, akkor nem kapja az újságot. Erre észbe kap és eljön, aztán kapja újra az újságot is. Tehát én ezzel értesítem és „büntetem” is híveimet. Néhány éve beletettem a lapba egy csekket, azzal a kéréssel, hogy menynyit ér önnek az augsburgi levél? Ezáltal van a missziónak egy kis tőkéje, amiből segítem az otthoni egyházi iskolákat, az itteni kastli magyar gimnáziumot, és a szegényeket is. Az újság nélkül nehezen lehetne összetartani az itteni magyarságot.- Milyen a hitele itt Magyarországnak?-Az 1956-os forradalom óta ilyen hitele és ilyen jó sajtóvisszhangja Magyarországnak még itt nem volt. Amióta otthon megnyitották a vasfüggönyt, csak a legnagyobb elismeréssel és rokonszenwel írnak rólunk.

PUSZTASZERI LÁSZLÓ