Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
22 HAZAI KÖRKÉP VÁGYAK, TERVEK, REALITÁSOK Ismét a szülőföldön A politikai fordulat, a békés átmenet egyik következménye: a korábbi évekhez képest jelentősen nőtt a külföldről hazatelepülök száma. Ki, miért határoz úgy - hosszú, sokszor több évtizedes távoliét után -, hogy visszatér az óhazába? Néhány válasz az alábbi történetekben olvasható. Endrey Antal négy évtizedes távoliét után tért haza, és szülővárosában, Hódmezővásárhelyen telepedett le:- 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen „summa cum laude” szereztem meg a jogi doktorátust, s csakhamar letettem az ügyvédi és a bírói vizsgát is, s így 1947-ben, huszonöt éves koromban ügyvédi irodát nyitottam Hódmezővásárhelyen nagyapám házában. Közben a Kisgazda Párt ifjúsági szervezetében tevékenykedtem, s a Független Újságban vezércikkeket írtam. Politikai ténykedésem és cikkeim miatt egyszer csak forró lett a lábam alatt a talaj, s ezért 1948-ban kénytelen voltam elhagyni hazámat, s nem sokkal később Ausztráliában telepedtem le. Három év alatt elvégeztem - ezúttal is kitüntetéssel - a jogi egyetemet Ausztráliában, és megszereztem az ügyvédi képesítést is. Polgármester Ausztráliából? Nem panaszkodhatok a karrieremre. Négy évig voltam az ausztrál szenátus jogtanácsosa, és királyi tanácsosnak is kineveztek. A hetvenes évek elején két évig a melboume-i egyetem történettudományi intézetében dolgoztam, magyar őstörténeti kutatásokat folytattam. Az ausztráliai magyarok ügye is mindig foglalkoztatott. Tizenhat évig voltam a melboume-i magyar katolikus egyházközösség elnöke, és P. Varga Zoltánnal Endrey Antal négy évtizedes távoliét utón újra szülővárosában telepedett le együtt alapítottuk meg a híres melbourne-i Regnum Marianum otthont. A Regnum Marianum kezdetben az 1956-ban Ausztráliába menekült magyar diákok és iparos tanulók otthona volt. Volt idő, amikor egyszerre hetven magyar Fiatal is tanult ebben az otthonban, később, ahogy csökkent a menekültek száma, változott az otthon rendeltetése. Először legényszállássá alakítottuk át, majd itt kapott helyet a Magyar Intézet, egyben mostanra pedig a Regnum Marianum a melbourne-i Magyar Iskola és a Magyarok Kulturális központja lett. Igazi szerelmem azonban a magyar történelem. Tizenkét könyvem jelent meg külföldön e témakörben, angolul és magyarul. De nyilván az érdekli, mi hozott haza Magyarországra, negyven évi távoliét után. Én nem kalandvágyból hagytam el az országot, hanem - mint említettem - a politikai üldöztetéstől való félelemből. Távozásomat soha nem gondoltam véglegesnek, úgy terveztem, ha itt a rendszer megváltozik, azonnal hazatérek. Hat hetet töltöttem első látogatásom alkalmával, 1988 őszén Magyarországon, s kimondhatatlanul boldoggá tett, hogy negyven éven át visszatérő álmom megvalósult: Budapest utcáin sétálhattam. Aztán november 30-án visszaindultam Ausztráliába, pontosan azon a napon, amikor Grósz Károly azt a nevezetes beszédet tartotta a Sportcsarnokban és a fehérterror rémével ijesztegetett. Ezt a beszédet az ausztráliai magyar lapok - mint a kommunizmus elrettentő példáját - teljes terjedelemben közölték. Amikor pedig megtudták, hogy én ennek ellenére végleg haza akarok térni, megvádoltak, hogy „bedőltem a kommunistáknak”. Ezt még csak tetőzte, hogy itthoni tartózkodásom alatt a Kossuth Rádió az egyik történelmi előadásom kapcsán interjút készített velem. Ebből aztán egyértelműen azt a következtetést vonták le: „Endrey lepaktált a kommunistákkal.” De engem már ez sem ingatott meg az elhatározásomban. Amint rendeztem anyagi ügyeimet, indultam vissza Magyarországra. A letelepedéssel kapcsolatos formaságokat már itthon intéztem. Elmondhatom: megtaláltam helyemet szülővárosomban. Hazatelepülésem után többször tartottam előadásokat különböző kulturális körökben, művelődési házakban és egyetemeken, sőt legutóbb a szegedi hadtest kiképző tisztjeinek is. Egyik fő célom, hogy a Szent Korona eszméjét terjesszem. Azóta erről