Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
20 KILÁTÓ Kombinált fogóval a szabad világba EGY MAGYAR PAP NÉMETORSZÁGBÓL Kőmíves János, az augsburgi Magyar Katolikus Misszió plébánosa túl a hetvenen is erőteljes, jó kedélyű ember, és afféle népben-nemzetben töprengő, vívódó magyar. Nem a jobb létért jött el német földre, és nem is az életét menekítette, hanem a becsületét.- Tisztelendő úr, hogy kerül egy magyar katolikus pap a németországi Augsburgba?- Hegykőn születtem 1919-ben, szombathelyi egyházmegyés pap vagyok, és 1951. december 9-én este fél hétkor rontottam át az aknazáron egy kombinált fogóval. Spiclinek akartak beszervezni, mert népi származású vagyok, az összes őseim jobbágyok és cselédek voltak. Ebben a sötét korban karriert csinálhattam volna mint békepap, de más felfogást örököltem az apámtól. Megtudtam, hogy jegyzőkönyveket kényszerítettek ki ellenem, azon a címen, hogy embereket csempészek át az osztrák határon. Ez tíz év Szibériát jelentett volna akkoriban. Az ötletet abból koholták, hogy a templomom Felső-Rönökön - Szentgotthárd közelében -, teljesen a határon volt. Tehát jönnöm kellett, mert határidőt szabtak, hogy tizedikéig adjak le Szombathelyen egy jelentést, amelyben egy paptársamat súlyosan megvádolom. Előtte, hatodikán valamilyen dolgomban bent jártam Szombathelyen, ahol egy ÁVH-s betaszigált egy kapu alá és ott adta a feladatot a besúgásra. Én biccentettem rá, és nem csináltam. Ugyanakkor tudtam, hogy a december tizedikét nem élhetem meg Magyarországon, ezért döntöttem úgy, hogy egy nappal előbb, vasárnap este átmegyek Ausztriába. A határt ismertem, mert a határőrök kioktattak. Pesti egyetemista fiúk voltak, és azt mondták, hogy magát itt nem fogják sokáig megtűrni, menjen el. Az egyiküket Kovács Misinek hívták, az isten áldja meg, akárhol él! Ausztriában befogadott egy kitelepitett sváb plébános Vorarlbergben. Először ki akartam vándorolni a tengeren túlra, de egyházi felettesem, a megboldogult Zágon prelátus azt mondta, hogy tanuljak meg németül, és majd német pasztorációba kerülök. Közben azonban innen, Augsburgból kivándorolt az elődöm, egy katonapap Kanadába és átvettem a helyét. Ezt követően szerveztem meg a tartományban a magyar miséket. Ezek az alkalmak azóta is találkozások a problémák megbeszélésére, a magyarságtudat, a remény fenntartására.- Önt akkor az itteni magyarok lelki gondozására helyezték ide?- A magyar menekültek lelkipásztori ellátására helyeztek ide, de hamarosan kapcsolatba kerültem a kitelepített svábokkal is, akik hírnököt láttak bennem, és reményt. Ötven-, hatvanholdas bácskai birtokról kergették el őket huszonöt kilós csomaggal, mindenüket otthagyva. Természetes, hogy ez bántotta őket, és visszavágytak. Ez hozta el őket a magyar misére. De azokon a sváb-magyar miséken a Himnusz éppúgy zengett, mint az én magyar szülőfalumban. Valójában ezek a svábok töltötték fel az egyházközségemet, amely az egész augsburgi egyházmegye a mai napig. Teljhatalmú lelkész vagyok, de nem személyileg kinevezett plébános. Az augsburgi egyházmegye felajánlotta a kinevezést, de nem fogadtam el, mert nem tudnék a követelményeknek megfelelni, a távolságok miatt. Ami a hívek körét illeti, a háború utáni menekültek és kitelepítettek első generációja már jórészt kihalt, az 1956-os menekültek többsége pedig vallásilag is beolvadt a németségbe, mert a német egyháztól több hasznot vagy segítséget reméltek, mint tőlem. Az emigráns papok munkájának hatvan-hetven százaléka nem papi, hanem szociális munka, pszichoterápia. Legutóbb jöttek - örömömre - a jugoszláviai magyar vendégmunkások. Belőlük tevődik össze ma a területemen élő hívek mintegy kétharmada. Csak elismeréssel illethetem őket; ők megszenvedtek a hitükért és a magyarságukért is, és mind a kettőhöz ragaszkodnak. Híveim száma jelenleg mintegy ezerkettőszáz, de ez eloszlik egy vármegyényi területen. Augsburgban és környékén lakik ebből öt-hatszáz. Nagyon nehéz őket megszervezni, mert akik erre legalkalmasabbak lennének - a jugoszláviai magyarok azok agyon vannak terhelve a munkával.- Tehát az a néhány száz magyar más közösségi életet nem él, azonkívül, hogy olykor megjelenik valamilyen magyar rendezvényen?- Havonta van itt magyar szentmise, arra eljönnek, de szervezett egyesület nincsen. Árpád-
