Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
EGY ÉVFORDULÓ ÁRNYJÁTÉKAI 59 „magas szerződő felek” hamarosan megfeledkeztek, és a magyar-csehszlovák területrendezést kimondó első bécsi döntést már csupán a német és olasz külügyminiszter hatáskörébe utalták. Ami semmi esetre sem jelentheti azt, hogy Angliának és Franciaországnak ne kellene felelősséget vállalnia a történtekért. Sajnos, utóbb „megfeledkeztek” a müncheni és bécsi határozatokban vállalt szerződésről. Nem beszélve arról, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésekbe kisebbségvédelmi garanciákat építettek be, amelyeknek az utódállamok csak töredékét valósították meg, így a békét diktáló nagyhatalmakat ez is a súlyos feszültségekkel terhes európai helyzet megoldására kötelezte. Hiszen lehetetlen lett volna a békék és a háborúval fenyegető kelet-középeurópai helyzet közötti okozati összefüggést Figyelmen kívül hagyni. Hitler játszmája A felvidéki területek egy részének visszacsatolását kimondó első bécsi döntés után a magyarromán viszony a mélypontra sülylyedt. Napirenden voltak a határincidensek, és 1940 nyarára komolyan fenyegetett egy magyarromán háború veszélye. Mivel Németország ekkor még a nyugat-európai hadjárattal volt élmény második számú kiegészítő nyilatkozatában az alábbiak olvashatók: „A négy nagyhatalom kormányfői kijelentik, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése, amennyiben azt a következő három hónapon belül az érdekelt kormányok közötti megegyezés útján nem rendezik, a négy hatalom itt jelenlévő kormányfői újabb összejövetelének tárgya lesz.” A területátadásból eredő összes kérdéseket nemzetközi bizottság hatáskörébe utalták, amely bizottság a negyedik kiegészítő nyilatkozat szerint „a német külügyminisztérium államtitkárából, Anglia, Franciaország és Olaszország Berlinben akkreditált nagyköveteiből és a csehszlovák kormány által kinevezendő egy tagból álljon”. A csehszlovák részvételről a A kormányzói pár a kolozsvári ünnepség dísztribünjén