Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Kényszerpályán A következmény hazánkra nézve nem lehetett kétséges; mivel hosszabb távon lehetetlen volt elviselni az elszigeteltség fojtogatását, azokkal a hatalmakkal kellett szövetségre lépnünk, amelyek erre hajlandók voltak. A revízióban való érdekeltségük pedig különösen vonzóvá tette őket. Tekintet nélkül minden esetleges érzékenységre, ki kell mondani végre, hogy Magyarországot az elzárkózó győztes nagyhatalmak terelték a tengely táborába, és mivel a magyar politikának nem voltak választási lehetőségei, elkerülhetetlenül kényszerpályára került. Felelősségünk mértékét pedig a második világháborút követően erre tekintettel kellett volna megállapítani. Kényszerpályánk két A tárgyalás résztvevői. Jobbról az első Kánya Kálmán magyar külügyminiszter hivatalos állami politika szintjére emelték a területi revízió szükségképpen békés formáját. Horthy kormányzó rendszerét - mindenekelőtt a zseniális Bethlen István gróf tízéves miniszterelnöksége alatt - sikerült gazdasági és belpolitikai tekintetben működő- és fejlődőképessé tenni, ám a külpolitikai elszigeteltséget még jó ideig nem tudták feloldani. Jóllehet, mind Horthy, mind Bethlen, mind pedig a vezető politikai garnitúra többsége, neveltetése, előélete révén az angolszász kapcsolatok kiépítésére törekedett, ezek a hatalmak - néhány gyakorlatilag értéktelen gesztustól eltekintve - nem kívánták viszonyukat szorosabbra fűzni Magyarországgal. Nemkülönben Franciaország is a kisantant államaiban látta kelet-közép-európai érdekeinek letéteményesét. mérföldköve az 1938 szeptemberében kötött négyhatalmi, müncheni egyezmény, és az 1939 augusztusi Molotov-Ribbentrop paktum. Magyarország az áhított országgyarapítás látványos, de időleges eredményei ellenére az országvesztés útjára sodródott. A harmincas évek végére - az Olaszországgal és Németországgal kötött szövetségi megállapodások, majd a Jugoszláviával tető alá hozott bledi egyezmény értelmében - látszólag kitört ugyan az elszigeteltségből, visszaszerezte fegyverkezési egyenjogúságát, de mintegy versenyt futott a háborúval. A magyar vezetés, mindenekelőtt Teleki Pál miniszterelnök, úgy próbálta a területi revíziót végrehajtani, hogy az egyrészt eredeti célkitűzéseink szerint békésen, másrészt ne kizárólag német-olasz közreműködéssel történjék. „Feledékeny" nagyhatalmak Amikor 1938. szeptember 29-30-án Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország vezetői Münchenben - Chamberlain angol miniszterelnök szerint - „megmentették a békét”, a magyar törekvések is megvalósulni látszottak. A müncheni egyez-Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter a dokumentumokat tanulmányozza
