Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
46 KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELY A szeretet szobrásza Dél-Afrikában A szentesi Kubikus és a transváli jade Dél-Afrikában nem túl hálás a művészek sorsa - akárcsak Magyarországon nem lehetett az nagyon sokáig. A bezártság, a nemzetközi menedzselés hiánya, a politikai válaszfalak a hírnév terjedése elé is akadályt emeltek. Pedig ha a Dél-Afrikában élő Borbereki Zoltánt egyetlen szóval akarnánk jellemezni, akkor az a szó ez lenne: világnagyság. A dél-afrikai nagyváros, Johannesburg Hightown nevű negyedét a legelegánsabbak között tartják számon. Pálmafákkal, tulipánfákkal övezett utak, a magas kerítések mögött oszlopos, angol gyarmati stílusban épült házak. Borbereki Kovács Zoltán kertjében hatalmas lombú diófa: döbbenetes, hogy errefelé mekkorára nő negyedszázad alatt. Zoltán bácsi már dél-afrikai őslakosnak számított, amikor ültette. Negyven éve érkezett ide. Amikor eljött Magyarországról, elismert művész volt. A gyermekkor és a serdülőkor erdélyi évei után (Borbereken tanult - innen az előnév) 1928-ban, 21 évesen vették fel a képzőművészeti akadémiára. Vaszary-növendék volt, és két éven át csak rajzolt. Ma is vallja: minden művészeti ág alapja a designo, a rajz. Két év után összeveszett Vaszaryval, és átment Csók Istvánhoz, előbb tanítványnak, majd tanársegédnek. Már első munkája, a Vontatók szép sikert aratott, 1932-ben elnyerte Budapest festészeti díját. 1933-ban olaszországi ösztöndíjat kapott, majd a szolnoki művésztelepre költözött, ahol akkoriban Fényes Adolf mellett egy sor kiemelkedő művész dolgozott. Aba Novák Vilmos biztatására kezdett szobrászkodni, itt alkotta Kubikus című művét, amely ma Szentesen található, és amely 1937-ben a Párizsi Világkiállításon nagydíjat nyert. Számos köztéri szobrot készített ebben az időben, megejtő szépségű, törékeny nőfigurákat, épületdíszítő plasztikákat. Életének jókora darabját őrzik a budapesti házfalak. 1949-ben újra olaszországi ösztöndíjat kapott; innen vágott neki Dél-Afrikának. „A feleségem kalapokat készített. Nem is tudom, hogy én mit