Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
KÜLFÖLDI MAGYAR MŰHELY 47 kerestem abban az időben. Valószínűleg sokáig semmit. Azután találkoztam egy barátommal, szintén magyar volt, ő segített abban, hogy a lakásán kiállítást rendezzünk. Csináltunk négyszáz fontot. Ez akkoriban hatalmas pénz volt. Itt a művészek soha nem kaptak állami támogatást. Ez egy demokratikus ország, a művész azt csinál, amit akar. Lassan felépítettem magam.” Dél-Afrikában Borbereki fokozatosan felfedezi és birtokba veszi a természet páratlan csodáit, olyan köveket, amelyeknek Magyarországon még a nevét is ritkán hallani. Farag elefántcsontot, a csak a zimbabwei határ mentén fejelhető kemény, zöldes verditet, kék szodalitot, rózsakvarcot, transváli barna jadét, füstöskvarcot, és a köveket gyakran acéllal ötvözi. Olykor döbbenetes méretű, de mindig fantasztikus simaságú, nyugalmat és emelkedettséget árasztó térplasztikák kerülnek ki a keze alól. Végre a felesége is feladhatja a kalaposmunkát, és visszatérhet ő is a művészethez. Is, mert hiszen már Rómában együtt voltak ösztöndíjasok. Sebők Erzsébet a plan airt idéző, légies képeket fest. Fiuk, Dániel, szobrokat készít - főként fából készült alkotásai megkapóak -, lányuk, Barbara, ugyancsak festő, férje meg szobrász. „Nincs még egy ilyen család, hogy két generáción belül egyszerre öt művész legyen” - mondja büszkén a mester. Hozzátehetjük: az ennyire szétszóródott is ritka. A lány Ausztráliába ment férjhez, Erzsébet asszony pedig Nizzában telepedett le. „Ő nem szereti annyira Afrikát, nem szereti ezt a helyet, ezt a magasságot. Johannesburg csaknem kétezer méter magasan van, nehezen bírja. Nemrég ő is Sydneybe költözött. Hív, hogy menjek én is, de nyolcvanhárom évesen nehezen mozdulok. Itt van Dani Fiam, jönnek a barátok, itteniek és külföldiek egyaránt.” Az évek során Borbereki Zoltán munkái sajátos színeket kaptak. Nem tagadja, rengeteget merített az afrikai ősi művészetből. Gyűjtője is a szép tárgyaknak. Valóságos irodalma van például a ndebele gyöngykötényről, kutatja az ősi motívumokat, melyeket főként grafikai munkáiban jelenít meg. Danival csak magyarul beszélnek - noha a fiú magyar iskolában soha nem járt. Magyar kosztot csak azért nem esznek, mert Borbereki ifjúsága óta bicsérdista, húst egyáltalán nem fogyaszt. (Pompás kondíciója mindenesetre elgondolkodtató: lehet, hogy van ebben a diétában valami?!) Szívszorítóan szép emléke az a