Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
SPORT 55 ÚJ BAJNOKSÁG, ÚJ REMÉNYEK... Mi lesz a nagy játék után? A nagy játék, a több mint egy hónapon át tartó világbajnokság, amely a televízió jóvoltából valóban világszerte tűzben-lázban tartotta a focikedvelőket - a nyár elején befejeződött. Azóta is még az itáliai gólokat emlegetjük, de az érdeklődés egyre inkább az újabb mérkőzések felé irányul. Magyarországon augusztus második felében kezdődött a bajnoki pontvadászat, az NB I. hagyományos küzdelme. A magyar labdarúgás már ötödik alkalommal maradt képviselet nélkül a világbajnokságon, a nagy fináléban. De amíg 1930-ban és 1950-ben nem is nevezett a csapat, addig 1970 és 1974 után legutóbb immár harmadszor a selejtezők akadályán bukott el a nemzeti tizenegy. A csoportból annak idején továbbjutott írek és spanyolok sem tartoztak Olaszországban a főszereplők közé. S az az osztrák válogatott is már az első három mérkőzés után búcsúra kényszerült, amelyik tavasszal Linzben játszi könnyedséggel verte 3:0-ra Mészöly Kálmán legénységét. A magyar válogatott nem hiányzott senkinek sem ezen a világbajnokságon. Esetleges részvétele esetén is alighanem csak a statisztaszerepre kényszerült volna Itáliában. Hiába, azok a régi, nagy napok, amikor még Párizsban Sárosi György, a híres doktor lőtte a gólokat, vagy Bernben a Puskás-féle aranycsapat döntőbeli veresége valóságos országos gyászt váltott ki, vagy amikor Alberték Angliában a kétszeres világbajnok Brazília kiverésével szolgáltattak világszenzációt, ma már csak emlékként élnek. A nagy tornának egyetlen hivatalos magyar szereplője volt, mégpedig Szepesi György, az egykori népszerű rádióriporter, a szövetség későbbi elnöke, aki jelenleg a nemzetközi szövetség (FIFA) végrehajtó bizottságának tagja és iíyen minőségében ellenőre volt a Milánóban rendezett mérkőzéseknek. A külföldi csapatokban akadtak magyar származású labdarúgók, mint az amerikai együttest erősítő Vermes Péter, a svédeknél játszó Limpar András, a román mezben harcoló Bálint Gábor és Murzsay Zsolt, a szovjet csapatban szereplő kárpátaljai Rácz László. Nyilasi Tibor (balról) edzőként tért vissza az Üllői útra, volt játékostársát, Mucha Józsefet választotta segítőjé-FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY Ott lehet-e majd négy év múlva, az Egyesült Államokban rendezendő újabb, immár XV. Labdarúgó Világbajnokságon válogatottunk? - ez a következő időszak izgalmas kérdése. Mindenesetre a világbajnoki szerepléshez alapvető változásokra s ennek nyomán színvonal-emelkedésre volna szükség. Az új hazai bajnokság mindenesetre újabb reményekkel indult augusztus 18-án. Elgondolkoztató, hogy a csapatok többsége új edzővel vágott az új idénynek. Különösen három szakvezető működését előzte meg nagy várakozás. Mezey György, az exkapitány a Bp. Honvéd, Kovács Ferenc, a kapitányi tisztséget rövid ideig már ugyancsak betöltő egykori MTK-ás a bajnok Újpest, Nyilasi Tibor, a nyolcvanas évek egyik legjobb magyar labdarúgója pedig volt klubja, a Ferencváros edzője lett. Mezey a labdarúgás egyik nagyszerűen felkészült szakértője. A mexikói kudarc, a szovjet csapattól elszenvedett 6:0-ás vereség után Kuvaitba „menekült”, majd visszatérve biztatóan rajtolt csapatával az olaszországi világbajnokságot megelőző selejtezőkön. Ám előbb a kirobbant bundabotrány, majd a szövetség vezetőivel támadt ellentéte miatt újra lemondott. Másfél éves önkéntes száműzetése után edzőtársa, Kaszás Gábor tragikus autóbalesetét követően tért vissza. Székesfehérvárott edzősködött, majd júniusban a Honvédhoz szerződött. A kispestiek egykori bajnokcsapatából csak néhányan maradtak meg hírmondónak. Áz együttes csak az osztályozókon tudta megőrizni helyét az élvonalban. Ezért is kíséri élénk várakozás Mezey munkáját, a Honvéd szereplését. A bajnokságot az Újpest nyerte, vagy inkább a finisre kifulladt MTK vesztette el. Az újpesti szakosztályvezetőség viszont még korábban új edző szerződtetéséről döntött. S így Varga István a bajnokság megnyerése után a marasztalás ellenére is távozott. Utóda Kovács Ferenc, az MTK volt labdarúgója lett, aki a Sándor-Hidegkuti időszak kiváló csapatában játszott, Bukovi Márton egyik kedvenc tanítványa volt. Az 56 éves, halk szavú szakember a hetvenes évek végén a szövetségi kapitányi tisztet is betöltötte. Legnagyobb edzői sikerét azonban Székesfehérvárott érte el, a Videoton csapatát az UEFA Kupa döntőjébe vezette, ahol egy ízben még a világhírű Real Madrid együttesét is legyőzték. A legnagyobb érdeklődés azonban mindenképpen Nyilasi Tibor tevékenységét előzi meg. Nemcsak azért, mert 35 évével az élvonal legfiatalabb edzője, vagy mert a Fradi változatlanul a legnépszerűbb magyar csapat, hanem elsősorban azért, mert a Ferencváros feljavulása az egész magyar labdarúgásra is hatással lehet. Nyilasi a bécsi Austria tizenegyében fejezte be sikeres pályafutását. Kellő tapasztalatokkal is rendelkezik, amit remélhetően edzőként is kamatoztat majd. A megfelelő anyagi háttér is segítheti a zöld-fehéreket, hiszen az ismert, 25 milliós francia ajapítvány kellő biztonságot jelenthet. így a csapat kulcsemberei közé számító fiatal Limperger nem szerződött külföldre, Pintér és Fiscger, az egy éven át külföldön játszott két fradista pedig visszatért az Üllői útra. VAD DEZSŐ
