Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
ifi SAJTÓTÜKÖR Zsidó-keresztény párbeszéd HITED „Zsidó-keresztény párbeszéd és az MDF” címmel Zala Tamás írását közli a független irodalmi, társadalmi, kritikai lap.- Gyakorta hallani azt a véleményt - mutat rá a szerző -, hogy Magyarországon ma zsidókérdés nincs, de antiszemitizmus van. Ezzel a sarkított megfogalmazással nehezen tudnék egyetérteni. Nézetem szerint van zsidókérdés nálunk, noha nem abban az értelemben, ahogy mondjuk a századfordulón, és még kevésbé úgy, ahogy a két világháború között. Ma nem az a probléma, hogy emancipálódott-e a zsidóság, hanem, hogy az egyenjogúsító törvény csupán holt betű, vagy érvényesül-e a gyakorlatban. És nem is az, hogy fenyegeti-e az úgymond törzsökös magyarságot az elzsidósodás vagy másként fogalmazva az elnemzetietlenedés veszélye, és ezért a zsidók szerepe a közéletben, a gazdaságban és a szellemi életben korlátozandó. A szerző vélekedése szerint a zsidókérdésnek két megjelenési formáját lehet említeni:- Van egy negatív előjelű megnyilvánulása, ez az antiszemitizmus. De megjeleníthető pozitív formában is, s a keresztény-zsidó párbeszéd reflektorfénybe helyezése ebbe a második kategóriába tartozik. Amennyiben emberek sokaságának elszegényedési folyamatát megállítani nem tudjuk, akkor erősebben működésbe léphet a bűnbakképzés ismert tömeglélektani mechanizmusa, aminek mindig a kisebbségek a szenvedő alanyai. De ellentétben egyes politikusok célzatos állításaival, Magyarországon nem a két háború közti viszonyok teremtődnek újjá, hanem demokrácia születik. Ez pedig annyit jelent, hogy bár antiszemitizmus korábban is létezett, napjainkban annyi a változás, hogy ami láthatatlan volt, az láthatóvá lett. Ez azonban nem értelmezhető semmiképpen sem úgy, hogy a zsidósággal szembeni előítéletek bárhol, bármelyik pártban a hivatalos politika rangjára emelkedtek volna. A Hitelben közölt tanulmány ezután a zsidóellenesség történeti változásait tekinti át, majd a keresztény-zsidó párbeszéd lehetőségeiről szól:- A keresztény-zsidó párbeszéd használható módszert jelent, s egyúttal megjelöli a megoldás módját, annak jellegét és tartalmát. A dialógus kiemeli ezt a viszonyt a felekezeti-vallási szűk keretből, sokkal tágabb térbe helyezi, és dimenzióit kiszélesíti. Még ma is kell ahhoz némi lelkierő és erkölcsi bátorság, hogy kimondassék: Jézus és zsidóság nemhogy szembe nem állítható, de egymástól elválaszthatatlanok, zsidó és keresztény - vérrokonok. Ahogy Kölcsey írta a maga idején: „A kereszténységnek szép épülete a mózesi fundamentumból emelkedett fel.” A zsidóság - hangsúlyozza Zala Tamás - a tízparancsolat, a törvény, a testi és lelki tisztaság, a biblia és a könyv népe. Szenvedés- és teremtéstörténete nélkül nincs magyar üdvtörténet, de nincs magyar feltámadás sem. Nincs és nem is lehet, mert azt feltételezi, hogy többség és kisebbség között tisztességes, emberséges, méltányos legyen a kapcsolat. A viszonyrendszer egy másik alapkérdése a mássághoz fűződő kapcsolatok természete. A genezisen, az etikumon túl az is összeköt keresztényt és zsidót, hogy mindkettő tiszteli az egyént, a személyiséget. Amikor kettejük párbeszédét fogalmazzuk meg, mint eszményt és mint életviteli elvet, akkor a másságot vesszük tudomásul és azt, hogy a másságban rejlő különbözés értéket képvisel, értéket önmagában és értéket a másik számára. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a zsidó szellemiség és alkotóerő a többség, esetünkben a nem zsidó magyarság kultúrájának és civilizációjának megbecsülendő és becsülhető szerves része. A tanulmány kiemeli, hogy elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Fórum sommás elmarasztalása antiszemitizmusban, s ugyanúgy elfogadhatat„A nők védelmében” címmel Seszták Ágnes vitatható, ám mindenképpen elgondolkoztató írását közli a családi hetilap az abortuszrendeletről, a terhességmegszakítás jelenleg érvényes szabályairól.- Az egész azzal kezdődött - olvassuk a cikkben -, hogy dr. Csehák Judit miniszter asszony két évvel ezelőtt minisztertanácsi rendeletben liberalizálta az abortuszrendeletet. Nő, orvos és politikus lévén képes volt szabályba önteni azt a keserves dilemmát, amit a nők éreznek egy nem kívánt terhesség miatt. Egyetlen nő sem megy „dalolva” abortuszra. Az orvosok pedig nem gyilkosok, ahogyan újabban címkézik őket, hanem többségük - ismerve a családi élet mostoha feltételeit - megszabadítja a folyamodókat nem kívánt terhességüktől. A szociális indokokat kellene megszüntetni. Lakást kellene adni, hogy legyen hova vinni a gyereket. lan a zsidóságé általánosságban a kommunista diktatúra támogatása miatt.- Az volna a tiszteletteljes javaslatom - zárja gondolatait a szerző -, hogy azt a kérdést, ki antiszemita, ki nem az, ki zsidó, ki nem az, egyszer és mindenkorra vegyük ki a pártküzdelmek fegyvertárából. Ebben a parlamenti pártoknak úri becsületszóra, optimális esetben írásban kellene megállapodniuk egymással. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, amelynek tagja és egyik tisztségviselője vagyok, közéleti súlyát latba vetve kezdeményezőleg kíván fellépni és talán felajánlhatja jószolgálati közreműködését ebben az ügyben. Tisztességes fizetést kellene adni, egészséges iskolákat építeni, ahová öröm járatni az utódokat. Parancsra szülni: terror. A továbbiakban a Képes 7 szerzője idézi a magzatvédőknek azt a kijelentését) mely szerint a nők hordják ki a nem kívánt terhességet is, és szülés után adják örökbe a gyermeket:- Ahol azt a szót, hogy „béranya” tilos kiejteni - mutat rá a cikkíró -, mert elpiacosítja a „legszentebb” érzéseket, ott az állami vezetés eltűrné az ingyen gyermekvásárt? Aki ilyen tettre buzdít valakit, annak fogalma sincs arról, hogy a terhesség miként viseli meg testileg és lelkileg a nőt, kilenc hónapig. A magzatvédők és a katolikus egyház képviselői kategorikusan tiltják az abortuszt, a gumi óvszert és a tablettát. Helyette komolyan ajánlatják az önmegtartóztatást, természetesen családon belül. Visszautasítok minden próbálkozást arra, Vita a terhességmegszakításról
