Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
SAJTÓTÜK.ÖR 37 hogy a hálószobámban kotorásszanak. Az állampárt firtató keze sem merészkedett a paplanom alá. Felnőtt állampolgárok szexuális és védekezési szokásait ne akarja szabályozni az egyház! És senki se! Utáltam a pártállam zsamokoskodását, éppen ezért a továbbiakban nem kérek semmiféle diktatúrából. Mostanában feltűnt, hogy körülöttem hirtelen mindenki buzgó vallásos lett, még azok is, akik azelőtt folyton a párttagsági könyvükkel hadonásztak. Az indulatos, vitára is ingerlő írás a következő megállapítással folytatódik:- Itt százezrek, ha nem milliók nőttek fel istenhit és vallásos nevelés nélkül. Ezek az emberek nem marxisták, nem istentagadók, egyszerűen beleszülettek egy olyan rendszerbe, ahol a vallás nem központi kérdés. Rájuk semmilyen jogon nem erőltetheti az egyház ilyen kérdésekben az akaratát. A családi magazin írása a továbbiakban rámutat: Magyarországon elmaradt a szexuális forradalom, a válások nagy száma mögött a rossz szexuális gyakorlat áll. A 90 ezer évi abortusz nem a kicsapongás, hanem a sötét tudatlanság terméke. A megelőzés gyenge és megbízhatatlan.- Mielőtt az abortuszról bármit döntenek - hangsúlyozza végezetül a szerző - nem ártana szétnézni a szülőszobák és terhesrendelések tájékán. Ki a felelős a terheseken el nem végzett vizsgálatokért, ki felel a szüléskor sérült gyerekekért, ki vizsgálja, hogy a szülészeteken milyen a hangulat és a légkör? körében kitűnő. Ehhez, ha szerény mértékben, de hozzájárultak azok a Nyugaton élő magyarok vagy magyar származásúak is, akik magukénak érzik, ami a Duna-Tisza közén jelenleg történik. A külföldre került magyarok csekély kivételtől eltekintve helytállnak a szakmájukban. Sokan közülük már nyugdíjasok vagy rövid időn belül azok lesznek, tehát a mostaninál több szabad idővel rendelkeznek. Az újjáalakuló Magyarok Világszövetségének legfontosabb feladata volna szakmaként összeállítani azoknak a listáját, akiknek felbecsülhetetlen értékű tapasztalatait megfelelő keretek közt hasznosítani tudná a magyar gazdaság! De az államapparátus működésének a modernizálásakor ugyancsak igénybe kellene venni az Európában vagy a tengerentúlon közigazgatási ágakban dolgozókat. Még hozzátenném az újságíróképzést, és sok mást, ahol minden bizonnyal „volna mondanivalónk”. Magyarországnak óriási szüksége van „káderekre”, akiknek természetesen semmi közük sincs a megszűnt pártállam funkcionáriusaihoz. Jórészt a szakembereken múlik, hogy vajon sikerül-e belátható időn belül megoldani a súlyos gazdasági problémákat, és elkerülni egy szociális robbanást. Az eszmefuttatás hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországot „keskenyvágányú zsenik” vezették, vagyis olyanok, akiknek szakképzettsége - tisztelet a kivételnek - a pártbrosúrák olvasására korlátozódott. írása végén Thomas Schreiber hangsúlyozza:- Figyelembe véve az adottságokat, okunk van az óvatos derűlátásra. Ennek az egyik oka, hogy fokozatosan egymásra talál a sokrétű, sokszínű magyar diaszpóra és az óhaza. Ettől a történelmi randevútól függ - nem kis mértékben - az ország jövője. A diaszpóra hivatása Magyar Nemzet Thomas Schreiber magyar származású francia újságíró, a francia rádió diplomáciai főszerkesztője írását közli a Magyar Nemzet.- Az ország új vezetői szívesen beszélnek a tizenöt milliós magyar nemzetről - mutat rá „A diaszpóra hivatása” című cikkében Schreiber amelyhez hozzá tartoznak a külföldre szakadtak vagy külföldön élők, akiket mostantól kezdve mind több szál köt össze az anyaországgal. Attól függetlenül, ki, mikor és milyen körülmények között hagyta el őseinek a földjét. Egy idő óta örvendetesen megváltozott a viszony a „kinti ” és a „benti” magyarság között. Nincs szó többé „disszidens bitangokról”, az „imperializmus szolgálatába szegődött sötét ellenforradalmárokról” ; egy ideig még „idegenbe szakadt hazánkfiai” voltunk, legújabban egyszerűen visszafogadtak bennünket a magyar nemzet tagjai közé. Beleértve azokat is, mint e sorok íróját, akik hosszú évtizedek óta élnek a befogadó országban, tehát minden ideköti őket. A Franciaországban igen népszerű és elismert újságíró a továbbiakban hangsúlyozza:- Nyilvánvaló, hogy a magyar diaszpóra nem egységes. Abban azonban minden valószínűség szerint társadalmi helyzetünkre és állampolgárságunkra való tekintet nélkül egyetértünk, hogy a magyar nép számára ritkán volt a mostanihoz hasonló kedvező alkalom az Európához való felzárkózásra. Az egész világon rokonszenv kíséri a demokratikus kibontakozást, és az ország image-a mind a nemzetközi közvélemény, mind a politikai vezetők Politika Kónya Imre: „Ezt üdvözölni kell. és azt kellene elérni, hogy minél több ilyen csoport jelenjen meg."
