Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
26 KILÁTÓ HARMINCHAT TÁBORBAN VOLTAM Egy magyar gróf pokoljárásai Batthyány Ferenc gróf, a szent életű szemorvos fia ma a Bécs melletti kellemes üdülővároskában, Badenben él. Egy évtizedet töltött hadifogságban, csupán azért, mert arisztokratának született. Batthyány Ferenc írta egyszer e sorok írójának címzett levelében, hogy amikor atyjuk, a herceg-orvos 1931-ben meghalt, ő tizenhat éves volt, és éretlenebb, mint a mai vagy a kortárs gyerekek. Tíz testvérével és házitanáraikkal, a külvilágtól elzárkózva éltek, de az nem valaminő arisztokratikus gőgből vagy a közrendűek megvetéséből következett. Hiszen mi sem állott távolabb a nemes lelkű atyától, a szegények orvosától, aki a rászoruló betegek sokaságát fogadta nap mint nap a rendelőjében. Valószínűleg inkább különleges vonzerőt árasztó, delejes egyénisége zárta szorosra körülötte a szűkebb családi közösséget, amelynek ajtaján a hívatlan főherceg sem kopogtatott nagyobb sikerrel, mint az üstfoltozó cigány. A szülők a családnak éltek, nem követték a kor társasági szokásait, és gyermekeiket káros hatásoktól óva, a lehető legjobb nevelésben kívánták részesíteni. Amikor a jótékony célra hatalmas összegeket áldozó herceget jóakaratúlag arra Figyelmeztették, hogy gondoljon gyermekei jövőjére is, ő azt válaszolta, hogy nagyon is gondol rá, amikor valamennyiüket kenyérkereső foglalkozásra taníttatja. így lett az 1915-ben született Ferenc jogász. Magántanulóként érettségizett a budai Werbőczy Gimnáziumban, de a budapesti egyetemnek már beiratkozott hallgatója volt. Katonai önkéntes évét a légvédelmi tüzéreknél, a Vilmos Laktanyában szolgálta le, de utána is gyakran kellett még egyenruhát öltenie, mert a terület-visszacsatolások és háborús előkészületek éveiben többször behívták a tartalékos tiszteket. Don-kanyar: oda - vissza Amíg Magyarországtól távol folyt a háború, az élet hagyományos rendjén mi sem változott. Az ifjúság szórakozni akart, hogy feledje a „ki tudja, mire ébredünk” szorongásait. A báli szezonra 1941-ben is sor került. Ekkor találkozott Batthyány Ferenc, gróf Esterházy László leányával, Máriával, akivel aztán 1942. február 26-án házasságot kötött. Az ifjú házasok egy ismerősük ruszinszkói vadászkastélyába mentek nászútra, ahova nem várt vendégként követte Ferenc grófot a katonai behívó. A szép arcú, édesatyjuk vonásaira emlékeztető idős úr, aki megjárta a háború és a fogság földi poklának mélyebb bugyrait, végtelen derűvel, mondhatni kedélyesen eleveníti fel az eseményeket, amelyek elrabolták ifjúsága legszebb éveit. A légvédelmi tüzérosztályt, ahova beosztást nyert, kivitték Ukrajnába, és az átkos nevű Don-kanyarban élte át a 2. magyar hadsereg megsemmisülését. De ezúttal még szerencséje volt, mert a vert sereg maradványaival, lerongyolódva, nélkülözve hazavergődött, és egy időre leszerelték. A Kereskedelmi Bankban helyezkedett el, ám egy évig sem örülhetett közben született Bálint nevű Fiacskájának, mert 1944-ben ismét be kellett vonulnia. A harcok ekkor már Magyarország belsejében folytak, és a tartalékos tüzérhadnagy ütege a székesfehérvári Vadásztölténygyár védelmében foglalt tüzelőállást. Itt még meglátogatta a felesége, aki a gyerekekkel - 1944 augusztusában megszületett Boldizsár is - apja dunántúli birtokára húzódott a főváros bombázásai elől. Amikor elfogyott a légvédelmi üteg lőszere és élelme is, Batthyány hadnagy közölte katonáival, hogy menjen, ki merre lát, mert ő most már nem Iát fontosabb feladatot, mint hogy visszaadja a rábízott honvédeket anyjuknak, szeretteiknek. Ő maga is felhagyott az értelmetlenné vált helytállással, és csak azt bánja ma is, hogy le kellett lövetnie az oroszok által megFigyelőállásnak berendezett dinnyési templomtornyot, amely pedig a Batthyány-család kegyurasági temploma volt. Az orosz bevonulást előbb Móron, Szécheny Miklós grófnál, majd egy ismerős papnál várta be, és az igazolási felhívásra önként jelentkezett a megszálló katonai hatóságoknál, de a rövidnek ígérkező igazolási eljárásból tizenegy év hadifogság lett. Származás miatt ^"h a lá lo^té ie^ Ha nem bizonyítanák még élő példák, bizony, mi utóbbi generációk nehezen hinnénk, hogy mit bírt ki akkortájt az ember.- Harminchat táborban voltam összesen - idézi fel Batthyány Ferenc a képtelen és embertelen hadifogság történetét. - Ez egy egészen ügyes fogása volt az NKVD- nek, mert a foglyok ide-oda szállításával nem tudott olyan közösség kialakulni, amely komoly ellenállás kifejtésére alkalmas lehetett volna. Később Voronyezsben börtönbe vittek, ahol előbb halál-
