Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

24 HAZAI KÖRKÉP éjjelünk, se nappalunk, sem ün­nepünk, sem családi életünk. Aztán N.-nét figyelem, amint az előttem érkezőket sorban ki­szolgálja. Az italválasztékra nem lehet panasza senkinek, konyak­ból négyfélét, vodkából 200 és 700 forintosat is tud kínálni. Ilyenkor vasárnap dél körül mégsem az italfélék, hanem a ke­nyér a legkelendőbb. Úgy tűnik azonban, a pékek nem olyan se­rények, mint a boltosok, ezért N.­­né „becsületesen” közli a vevők­kel, a kenyér nem friss, hanem tegnapi. Jobb híján persze ezt is veszik, és én sem tudok ellenállni vasárnap délben a szombati ke­nyérnek. Csak otthon veszem ész­re a kenyér címkéjén, hogy ezt bi­zony pénteken sütötték, s amikor megkóstolom, elbizonytalano­dom, hogy melyik pénteken. Vé­gül jobbnak látom, ha kidobom a szemétbe. Abban a zacskóban pe­dig, amelyikbe az epret mérte ne­kem N. úr, jócskán akadt rohadt is. Ez már kicsit bosszantó. Az, hogy N.-néknél magasabbak az árak, mint másutt, rendjén való, hiszen éjt nappallá téve dolgoz­nak. De attól tartok, N.-ék kicsit megfertőződtek az állami keres­kedelem szellemétől, vagy csak gyorsan akarnak meggazdagodni. A fővárosban rövid időn belül, gyors egymásutánban több mint hetven éjjel-nappal nyitva tartó kis élelmiszerbolt nyílt, magán­vállalkozók jóvoltából. A vállal­kozók egy jelentős része diplo­más fiatalember, akiket egyéb­ként komolyan fenyegetne a munkanélküliség veszélye, ha nem lenne merszük, no és persze anyagi hátterük az üzlethez. Any­­nyian azonban egyelőre nincse­nek, hogy egymástól elcsábítanák a vevőket. A Nemzeti Színház tő­­szomszédságában például ötven méteren belül két éjjel-nappali bolt is működik, s állítólag mind­kettőjüknek kifizetődik a non­stop nyitva tartás. Legalábbis egyikük sem volt hajlandó nyilat­kozni elképzeléséről s a konku­renciáról. így a közelükben, az alig háromszáz méternyire lévő harmadik üzletbe nyitottunk be, ahol őszinte szóval, szinte ven­dégszeretettel fogadott bennün­ket az S. házaspár. Nehéz időket élünk- Mi tulajdonképpen nem va­gyunk új vállalkozók, mert még 1979-ben nyitottuk meg ezt az üz­letet. Akkor csak zöldséggel fog­lalkoztunk, kerek öt esztendőn át, a környékbeliek nagy megelé­gedésére. Családi okok és egyéb körülmények miatt szüneteltettük 1985-től az üzletet. Megszületett ugyanis kislányunk, az utcát pe­dig - csatornaépítés miatt - fel­bontották, úgyhogy két éven át megközelíthetetlen volt ez a bolt - mondja S. úr.- Előtte és közben mivel foglal­koztak?- En szakközépiskolában érett­ségiztem, ahol az esztergályos szakmát is megtanultam. Eredeti szakmámban egyetlenegy hóna­pig dolgoztam az érettségi után. Összesen 780 forintot kerestem, s ez már akkor is kevés volt az éhenhaláshoz. Később hivatásos gépkocsivezető lettem, jártam az országot. Feleségemnek viszont jó szakmája van, ruhaipari tech­nikus, tökéletesen tud szabni­­varmi. Az utóbbi öt évben egy ru­haipari gazdasági munkaközös­ségben dolgozott, csodaszép gyermekruhákat készített butikok számára. Az igazság azonban az, hogy feleségem a tervezéshez nem ért, s ezért társai, akikkel kö­zösködtek a géemkában, a végte­lenségig kihasználták. Ezért hatá­roztunk úgy, hogy soha senkivel sem társulunk, sem rokonnal, sem baráttal. Közös lónak túrós a háta, inkább kínlódunk magunk.- Ahogy elnézem a környék la­­kóit, itt aligha akad olyan vásárló, aki az esti órákban vagy hétvége­ken egy partira igyekszik és sürgő­sen kell vennie egy méregdrága italt. Mégis, kik járnak ide?- Maradjon egy kicsit nálunk, s majd saját szemével láthatja - invitál S.-né.

Next

/
Oldalképek
Tartalom