Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-01 / 17. szám

HAZAI KÖRKÉP 23

beszerzésre használt kis teherautót, és mi vagyunk a rakodómunkások is. De még így is megéri.

A vágyunk az, hogy egyszer egy normál méretű üzlethez jussunk, ahol nyugati színvonalú boltot nyitnánk. Egyelőre azonban a magánvállalkozóknak csak azokat az üzleteket adják bérbe, amelyek méretüknél, elhelyezkedésüknél fogva a Közért vállalatok számára használhatatlanok. Pedig már kiszemeltünk és kértünk egy olyan üzletet itt Budán, amelyet munkaerő hiánya miatt bezártak. Kérésünket elutasították, mondván, úgyis belebuknánk a vállalkozásba. Reméljük, előbb-utóbb azért majd belátják: a jövő a kereskedelemben is a magánvállalkozásoké.- Ön és társa korábban mivel foglalkoztak?- Én egy nagyvállalatnál voltam osztályvezető, társam végzettsége szerint pedagógus. Hogy miért hagytam ott a vezetői munkakört? A vállalatnál egyik napról a másikra bizonytalanná vált minden, de ettől függetlenül is meguntam a kezemet megkötő, esztelen szabályozókat, főnökeim, a felsőbb vezetők rigolyáit. A magam ura akartam lenni. Eddig még nem csalódtam, pedig napi tíz-tizenkét órát dolgozom. A közérzetem viszont sokkal jobb, mint amikor az íróasztalt koptattam. Hogy társam miért hagyta ott a pedagógusi pályát? Azt tőle kellene megkérdezni. De ha ismeri a pedagógusok bérezését, fel sem teszi neki ezt a kérdést.

Egyenesbe jutni, vagy

meggazdagodni

Még mindig Budán maradva, ellátogattunk egy vasárnap délelőtt az egyik H. úti éjjel-nappali boltba is, amelyet két házaspár üzemeltet. Mi éppen N-ékkel találkoztunk. A kis faházban, az

élelmiszerrészlegben N.-né szolgálta ki a folyamatosan érkező vásárlókat, N. úr pedig az utcára kipakolt zöldségespultnál tevékenykedett.- Korábban mind a négyen, társainkkal együtt, az élelmiszerkereskedelemben dolgoztunk. Én személy szerint imádom ezt a szakmát - mondja N. úr kissé borostásan és a kialvatlanságtól piros szemekkel -, de az állami boltokban nem találtam meg a számításomat. Ezért önállósitottuk magunkat. Néha persze borzasztóan fárasztó. Gondolja csak meg, mielőtt ma reggel hétkor átvettem volna a zöldségpultot, hajnali háromkor már kint voltam a Bosnyák téren, a nagybani piacon, fölpakoltam a kocsira néhány mázsa árut, %ztán itt le. Most pedig este hétig állok a pult mögött. Tudom, hosszú távon ezt nem lehet csinálni büntetlenül. Ha egyenesbe jutunk anyagilag, abbahagyjuk, vagy legalábbis lazítunk majd. Addig viszont nincs