Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
26 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL XI. Az erdélyi értelmiség kezdetei: a rovásírás Erdély magyar művelődéstörténete államalapításunkkal egyidős és igen magas színvonalra emelkedett, elválaszthatatlan része az összmagyarság kultúrájának. A terület távoli és történelme során gyakran elszigetelt jellege ellenére sem volt soha valaminő provinciális kultúra, hanem igen határozottan és jobbára fáziskésés nélkül követte az európai kultúra eszmei és stílusfordulatait. Az előzőkben részletesen szóltunk Erdély középkori művelődéséről és művészetéről. Láthattuk, hogy mindkettő igen szorosan kapcsolódott az egyházhoz. Tudjuk azonban, hogy Magyarország nyugati részeiben az 1440-es évek elején már észlelhetők bizonyos világi jelenségek és törekvések a műveltségben. Európa más országaihoz hasonlóan elsősorban a városi polgárság körében, de a nemesség soraiban is. Entz Géza professzortól kérdezzük:- Erdélyben mikortól kezdve beszélhetünk arról, hogy az egyházi műveltség és egyházi értelmiség mellett feltűnik a világi?- Erdélyben az egyházitól elváló világi műveltség jelenlétét a XV. század második felében tudjuk adatszerűén rögzíteni, előzményei azonban nyilván korábbra nyúlnak vissza. Hadd hivatkozzam itt Jakó Zsigmondnak, a kolozsvári egyetem ma már nyugalmazott tanárának a könyvére (írás, könyv, értelmiség - Bukarest, 1976), amely az erdélyi értelmiség kialakulásával foglalkozik. Kezdetben, természetesen Erdélyben is a papság volt az írástudó, olvasni tudó réteg, ez a kiváltság azonban lassanként átterjedt a világiakra is. A XV. században már megjelennek a nem papi írástudók, először a vajdai kancelláriában, ahol az okleveleket adták ki, majd a kolozsmonostori kolostorban is, amely az egész Erdélyre, sőt Szatmárra és Ugocsára is kiterjedő hiteles helyi (ma úgy mondanánk: közjegyzői) működést végzett, bejegyezték a jogügyleteket és ezekről hiteles másolatokat adtak ki. Érdekes az is, hogy a latin nyelvű oklevelek mellett az egyik első magyar nyelvű iratot éppen Erdélyből ismerjük. 1507-ből ránk maradt a Kolozsvár környéki Rőd falu földesurának, Cseh Istvánnak a saját kezűleg írt magyar végrendelete. E nemes úr tehát saját maga irta a végrendeletét 1507;ben, mégpedig magyar nyelven. Érdemes beleolvasnunk: „Először hagyom az én feleségemnek, az Bozi tót, mind a malommal egyetembe... Az rődi malmot hagyom mind tóstól az A gyulafehérvári református kollégium sáfárjának rovásirásos szövege: 1. írtam Sent Mihály havának 2. tizen harmadik napján, 3. Sent Kérészt emelésékor. Fejérvárat ezer hat száz ötven ötben. A feliratban előforduló betűk: a, á, d. e é, h, i, i, j, k, q. I, ly, m, n, o, ó, p, r, s, sz, t, v, z, zs. Hiányzanak: b, c, cs, é, f, g, gy, ny, ö, ő, ty, u, ú, ü, ű. vfCA OfrHtlrt, v$Cf; SfrttfrOZ
