Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 21. szám

HAZAI TÁJAKON 49

Mindig hires marad Cseke temetője,

Hol nyugszik Kölcsey Ferenc,

Hazánk nagy költője. - Egy 1956-os gyűjtőúton mondta el ezt a gyerekkorában tanult versikét a 95 éves Borbély Ferenc „szegényember” Nyárády Mihálynak, a nyíregyházi Jósa András Múzeum néprajzosának. Holott a gyűjtő más említésre méltót akart hallani. De miért is tartotta volna annak Borbély bácsi apja, anyja, rokonai fejfáit, a fütül-való fát, amilyen hamarosan neki is kijár? Hogy másféle, mint a katolikus temetőben? így van az rendjén, mindig is így volt. Csakhogy a tiszaháti Szatmárcseke református sírkertjének fejfái - annak a szemében, aki más temetőkben is megfordul - igen különös alakúak. „Stilizálása orrára felállított csónakhoz hasonlít, amelynek élén elnagyoltan, élbe összefutón az emberi arc leegyszerűsített formája látszik. Találtam ott olyan ácsmestert, aki ezt így is magyarázza.” - írja Luby Margit A parasztélet rendje című munkájában, 1935-ben. A jeles etnográfus hivatkozik kollégájára, Solymossy Sándorra, aki e fejfaforma ősmagyar vonatkozásairól írt értekezést öt esztendővel korábban. Csakhogy a jó húsz évvel későbbi tanulmány - a már idézett Nyárádyé - megalapozatlan fantáziálásnak minősíti, hogy a csekei fejfák a magyar nép ősi csónakba temetkezésének emlékét őriznék, mivel nem látja bizonyítottnak, hogy eleink körében egyáltalán dívott ilyen szokás. A nyolcvanéves Séra Gáspár bácsi ottjártamkor - két esztendeje - nekem is a keleti tájakról csónakkal érkező ősökről mesélt - ki tudja, tán a néprajzi irodalomban jártas tanítójától hallottakat „népmesésítette”. A romantikára nem hajlamos néprajztudomány azonban a különös fejfaformát a helyi mesterek - ácsok, kerékgyártók - egyéni ügyességének tulajdonítja, amellyel kialakítottak egy csupán néhány faluban ismert módszert a fejfák tetejének és írásos részének korhadástól való védelmére. Másutt - fűzi hozzá Nyárády - ugyanilyen célja van a fejfák szánka vagy kapufélfa alakjának. És ugyanezen okból ássák a földbe a csónak alakú fejfákat kissé előredöntve. Nem tudni, mikor születtek az első csónakot idéző sírjelek. Petőfi Sándor, majd pár évre rá Vahot Imre Kölcsey sírja előtt tisztelegni utaztak Csekére, különös alakú fejfákról egy szót sem ejtenek útirajzaikban. Mármost vagy nem voltak még akkoriban csónakot, arcot láttató fejfák, vagy ha igen, az nem számított említésre méltó különlegességnek. Ma annál inkább; vonzerejük csaknem akkora, mint a Kölcsey-síremléké. És mi tagadás, igaz-nem igaz, szívesen hallgatjuk a csónakon érkező ősmagyar történetét, hisz’ ringatóbb, mint a „pragmatista” magyarázat.

B. I.