Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 21. szám

12 A SZÓ HATALMA mítottam és csak esti tagozaton vé­gezhettem el a közgazdasági egyete­met. A Ferencvárosban éltem, amely az 1956-os forradalom egyik buda­pesti gócpontja volt - természetesen én is részt vettem a felkelésben és kénytelen voltam elhagyni Magyar­­országot. Egyenesen Hollandiába jöttem, s már az első lakóhelyemen egy magyar klubot vezettem. Fokoza­tosan bekapcsolódtam a Mikesbe, a Magyar Szövetségbe és a Magyar Re­formátus Lelkigondozói Szolgálatba. A leideni egyetemről mentem nyug­díjba, ahol hosszú évekig a kompu­tervonalon dolgoztam.- Ezen az összejövetelen elég kevés fiatallal találkoztam. Lesz-e utánpót­lás?- Ez a mi legnagyobb gondunk. A Hollandiában született fiataloknak nincs magyar bázisuk, hiába mondok el nekik egy Ady- vagy Illyés-verset, nem tudják átérezni. Nekik már nem azt jelenti a magyar kultúra, amit ne­künk, akik abból gyökerezünk. A gyerekeimnél is ezt tapasztaltam, pe­dig mi gyakran jártunk Magyaror­szágra és Erdélybe is, teljesen ma­gyar nevelést kaptak. A Mikes jövő­jét elég bizonytalannak látom - foly­tatja elgondolkozva. - Magyarorszá­gon hála istennek javul a helyzet és ennek olyan kövekezményei is van­nak, hogy egyre kevesebb magyar könyvet tudunk eladni, hiszen otthon is mindent meg lehet kapni. Zobel Olgára az előadások vitáin figyeltem fel. Hozzászólásai mindig „ültek” és a számomra kicsit elvont témákat láthatóan nagy élvezettel kö­vette.- Engem kifejezetten a meghirde­tett téma érdekelt - hangzik a magya­rázat. - Már régóta szerettem volna a franciaországi kollégákkal közelebb­ről megismerkedni, akik most szép számmal vannak jelen mint meghí­vott előadók. Münchenben élek, s most az foglalkoztat, hogy a francia területen mit lehetne tenni az erdélyi magyarság ügyében, mert a németek már nagyon sokat tudnak, sőt tesz­nek is ezért. A franciák most kezde­nek rájönni, hogy mi is történik itt Európában. * A konferencia programján szere­pelt Karády Viktor párizsi szocioló­gus előadása is, „A nyelv szerepe a kisebbségek kialakulásában a 19. század elején” - címmel. Statisztikai adatokkal alátámasztva elemezte a Kárpát-medence nyelvi fejlődését és a nyelvnek mint nemzetiségmeghatá­rozó elemnek a szerepét. Neubauer Tineke van Stipriaan és Rob Visser János amszterdami egyetemi tanár a költői szó társadalmi hatalmát vizs­gálta. Kibédi Varga Áron költő, egyetemi tanár „A hatalom gyakorlá­sának képi eszközei” címmel tartott diaképekkel illusztrált előadást. Her­nádi Miklós budapesti író, szocioló­gus a politikai nyelvhasználat újabb magyarországi változásairól szólt. A Magyar Irodalmi Figyelő című ünne­pi előadást Nagy Pál, a párizsi Ma­gyar Műhely szerkesztője tartotta, is­mertetve Cselényi László pozsonyi költő életművét, aki ott tudta meg, hogy azért kapott meghívást a konfe­renciára, mert ő az idei Mikes irodal­mi díj kitüntetettje. Örömmel fogadta a társaság, ami­kor Karátson Endre és Várdy Péter átnyújtotta a kör vezetőségének a szerkesztésükben megjelent tanul­mánykötetet (Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári tár­sadalomról), amely Áts Zoltán és Si­­por Pál gondozásában látott napvilá­got (a tíz szerző öt ország polgára). Kibédi Varga Áron az Irodalmi Új­ság, a Katolikus Szemle és az Új Lá­tóhatár jubileumi éve kapcsán meg­emlékezett a nyugat-európai magyar irodalmi és társadalmi folyóiratok je­lentőségéről, az áldozatokat vállaló szerkesztőkről. A hagyományos irodalmi est házi­asszonya Ablonczy Emőke, a Mikes­­kör titkára volt, akinek lelkész édes­apját és öccsét budapesti szószékek­ről ismerem.- Mivel világnézeti okokból nem vettek fel az egyetemre - mondja -, kijöttem Hollandiába. Nagy élmény volt, hogy itt az emberekben mintha külön tiszteletet ébresztene, ha kide­rül, hogy valakinek lelkész az édes­apja. Már középiskolás koromtól le­veleztem a mostani férjemmel. 1956 után ugyanis egy holland család tá­mogatott minket, mint 10 gyerekes lelkészcsaládot, innen származik a házasságom. Mivel itt is rögtön beke­rültem egy gyülekezetbe, nem érez­tem magam idegennek. Áz első idők­ben a három gyermekemmel foglal­koztam, később elvégeztem az egye­temet, s lassan bekapcsolódtam a Mikes-életbe. Magyar nyelv és iroda­lom szakon szereztem diplomát, for­dítottam, tolmácsoltam, aztán taníta­ni kezdtem, de most a fő feladatom a magyar-holland szótár szerkesztése, amit egy holland kollégával csiná­lunk. A Vianeni Magyar Házban két éve folyik egy magyar kultúrtörténeti sorozat fiatalok számára, amelyet a Tüski házaspár szervez, és én veze­tek. Ezek a szombat délutánok általá­ban holland nyelven folynak, mert így azok is eljönnek, akik már nem nagyoh tudnak magyarul.- Egy olyan alapítványnak is tagja vagyok - folytatja -, amely kifejezet­ten a magyarság lelki és anyagi támo­gatását tűzte ki célul, s amely külön­böző református gyülekezeteket egyesít, főleg Amszterdam környé­kéről. Á résztvevők az ötvenes évek­ben határozták el, hogy tenni akar­nak valamit a magyarokért, s ez 56- ban még nagyobb lendületet kapott. Az utóbbi időben elég sok támoga­tást küldtünk az Erdélyből Magyar­­országra érkezett menekülteknek és közvetlenül Erdélybe is. A hagyományos holland-magyar kapcsolatok jövője biztosítottnak lát­szott a konferencián is, hiszen a leg­fiatalabb résztvevők a groningeni egyetem diákjai voltak. Magyar­­nyelv-tudásuk és érdeklődésük a gro­ningeni egyetem magyar tanárait di­cséri. Tineke van Stripriaan magyar nép­zenei lemezekkel ismerkedett meg először, aztán megtanulta a magyar néptáncokat. Elhatározta, hogy je­lentkezik a magyar szakra. Kétszer is körbejárta már Magyarországot, mégpedig kerékpáron. Egyébként könyvtáros, s ha végez a magyar sza­kon, a groningeni egyetemen most megalakult Hungarológiai Intézet­ben szeretne dolgozni. Rob Visser figyelmét egy skandi­­návista könyvtárban dolgozó barát­nője hívta fel a finnugor nyelvekre és a groningeni magyar tanszék remek hangulatára.- Magyarország ugyanolyan kis ország - mondja -, .mint Hollandia, mégis egészen más az érzelmi és gon­dolatvilága. Bennem valamiféle szel­lemi híd alakult ki a holland és a ma­gyar kultúra között, mindegyiket a magaménak érzem. Amikor március 15-én Budapesten voltam, és hallot­tam a Nemzeti dalt szavalni, teljesen összeszorult a torkom. ZIKA KLÁRA A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom