Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 19. szám
SPORT 59 Köszöntés és búcsú A lelátóról jelentjük... Darnyi Tamás igazi úszófenomén! Az olimpiai bajnok a két vegyesúszó szám mellett a 200 méteres pillangóúszás Európa-bajnokságát is megnyerte Bonnban, bár nem volt teljesen egészséges. így már hét Európabajnoki aranyat őriz vitrinjében. Egerszegi Krisztina, a még mindig csak tizenöt éves olimpiai bajnoknő megfázása miatt három ezüsttel tért haza. A magyar vízilabda válogatott első alkalommal szenvedett vereséget a csehszlovákoktól és végül kilencedik lett. Kásás Zoltán kapitány a kudarc után le is mondott. A magyar póló becsületét a lányok mentették meg, a második helyen végeztek. * A mindössze tizenhárom esztendős Polgár Judit, a világhírű Polgár nővérek legfiatalabbika Amszterdamban férfi mezőnyben szerzett nemzetközi sakk-nagymesteri minősítést. Ilyen fiatalon a jelenlegi világbajnok Kaszparov, a korábbi világelső Karpov, sőt Fischer sem teljesítette a nemzetközi nagymesteri normát. * A Nyíregyházáról New Yorkba került Virány László s további tizenegy szponzor támogatásával már 25 ezer dolláros pénzdíjért küzdöttek a Margitszigeten a Modex-Virány Kupa teniszverseny résztvevői. * Az ismert válogatott labdarúgók közül többen szerződtek külföldre, így Kiprich József (Tatabánya) a rotterdami Feyenoord, Fischer Pál (Ferencváros) az amszterdami Ajax, Disztl László (Bp. Honvéd) a belga Bruges együttesében folytatja pályafutását, Kardos József (Vasas) pedig a Koreai Köztársaságba készül. * Egerszegi Krisztina, a még mindig csak tizenöt éves olimpiai aranyérmes hátúszó négy első helyezést is szerzett Leeds-ben, az ifjúsági úszók Európa-bajnokságán. „Lajos bácsi köszönjük!...” - zengett-zúgott a köszöntés a Népstadionban az ősz mester, Baróti Lajos felé, amikor Nyiiasiék féltucat góllal terhelték meg Bolivia csapatának hálóját. A válogatott, bár az idegenbeli visszavágó még hátra volt, bebiztosította részvételét az 1978-as argentínai világbajnokságon. Mindennek tizenkét éve már, de még most is fülünkben cseng a biztatás, mintha tegnap történt volna... Baróti Lajos 75 éves. Méltán tekintjük a magyar labdarúgás egyik nagy egyéniségének. Közel hatvan éve, 1930-ban lett a Szeged ifjúsági csapatának labdarúgója, miután pedagógus édesapja nem tette le a hivatalos esküt a román hatóságok előtt, s a családot kiutasították Erdélyből. Szeged, Főiskolai Világbajnokság, meggypiros válogatott mez, Győr - ezek voltak Baróti játékos pályafutásának egyes állomásai. Majd 1948- ban lábtörése után fiatalon akasztotta szegre futballcipőjét. Edzőként előbb a Vasas (1957), majd az Újpesti Dózsa (1967-1970) csapatait vezette magyar bajnokságra. Működött Peruban, Innsbruckban, s hatvankét évesen kérték fel a világhírű Benfica együttesének irányítására. Meg is nyerte velük a portugál bajnokságot, a kupát, sőt még a Szuper Kupa döntőjét is. Mégis a magyar válogatott élén eltöltött közel másfél évtized marad Baróti Lajos pályájának legemlékezetesebb időszaka. Először 1957-ben kérték fel a válogatott vezetésére, s utána három világbajnokságon ült a csapat kíspadján. Svédországban a walesi Charles fejesgólja pecsételte meg a magyar csapat sorsát. Chilében a szovjet Latisev jóvoltából esett ki az együttes, hiszen a csehszlovákok ellen nem adta meg Tichy teljesen szabályos gólját, pedig az akkori, nagyszerű válogatott döntőt játszhatott volna a brazilok ellen. Angliában azután éppen a világbajnok brazilok emlékezetes legyőzésével arattak diadalt, majd szegény Géléi Jóska mai napig megmagyarázhatatlan potyagóít kapott a szovjet csapattól. Baróti ekkor lemondott, ám az argentínai világbajnokság előtt visszahívták. A válogatott a mexikói hiányzást bepótolva szerezte meg a döntőbeli szereplés jogát, s igazán nem a kapitányon múlt, hogy a csapat nyeretlenül tért haza Dél-Amerikából. Baróti Lajos így is rekorder kapitány, 117 mérkőzésen dirigálta a magyar csapatot, s kedvező mérlege (62 győzelem, 27 döntetlen, 28 vereség) alighanem világrekord! A játékosait mindig megértéssel kezelő, hetvenöt évesen is fiatalos Baróti Lajos változatlanul a futballnak él, az Újpesti Dózsa együttesét segíti tanácsaival. Sok nagy siker részese volt, mégis némi öniróniával jegyezte meg: Az igazi nagy diadalhoz sajnos nem volt elég szerencsém... Baróti Lajost köszöntöttük, Németh Imrét búcsúztattuk augusztus utolsó napjaiban. A háború utáni időszak első magyar világrekordere és első olimpiai bajnoka, a kalapácsvetés rendkívüli újítója, aki a megnyitástól kezdve negyedszázadon át igazgatta a Népstadiont, 72 éves korában távozott az élők sorából.Kivételes tehetségű, kivételes akaraterővel rendelkező ember volt. Ennek köszönhetően újította meg a kalapácsvetés technikáját, s emelkedett az igazi világklasszisok sorába. Másfél évtizede, amikor 1974 nyarán az első agyvérzés érte, élete korábbi szakaszaihoz hasonló akaraterővel úszott, tornázott, s mozgáskészségét és szellemi frissességét visszanyerve, lényegében az utolsó időkig dolgozott szeretett munkahelyén, a Népstadionban. Névről ismerte az intézmény közel ezer dolgozóját. A Kisstadiont, az Olimpiai Csarnokot, a Budapest Sportcsarnokot, az edzőtáborokat joggal tekintette saját alkotásának. Bár a müncheni olimpia után, a csapat eredménytelensége címén leváltották a Magyar Atlétikai Szövetség elnöki tisztéből, a magyar atlétika visszasírja azt az időszakot, amikor az olimpiai bajnok dirigált. Kevés embernek adatik meg az az igazi öröm, mint Németh Imrének, hogy fia lépjen örökébe. Németh Miklós ugyanis 1976-ban Montrealban, ha nem is kalapácsvetésben, de gerelyhajításban megnyerte az olimpiai bajnokságot. Olimpiai aranyérmes apa és fia, kevés ilyen családot ismer a sport gazdag, színes története. Németh Imre személyében a magyar sport egyik kiváló versenyzőjét, avatott vezetőjét vesztette el. VAD DEZSŐ
