Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
40 IRODALMUNK KINCSESTÁRA SZENTHELYI-MOLNÁR ISTVÁN Máriapócs Máriapócs hazánk egyik legnagyobb és a világ egyetlen nagy jelentőségű görögkatolikus zarándokhelye. Vonzási köre nemcsak a görögkatolikusokra, latin szertartású katolikusokra, hanem a görögkeletiekre, sőt a protestánsokra is kiterjed. A zarándokok között a szomszédos ruszinok, lengyelek, szlovákok, németek és románokon kívül messze országok polgárait is megtaláljuk, sőt vannak olyanok is, akik tengerentúlról csak a máriapócsi zarándoklásért keresik fel hazánkat. 1696. november 4-én a szentmise alatt a hívek megdöbbenve vették észre, hogy a Szűzanya képének mind a két szeméből könynyek folynak. Ez a csodálatos könnyezés 14 napig tartott és hírére az egész környék összegyűlt Máriapócsra. Corbelli tábornok nagy kísérettel és szakértőkkel megjelent a templomban, hogy a csoda valódiságát kivizsgálja. A kép a vizsgálat alatt is könnyezett. Végül Corbelli alázattal borult le a kép előtt, a csodáról hiteles okiratot adott ki, és a kép mellé katonai őrséget rendelt. A csoda híre Bécsbe is eljutott. I. Lipót király elrendelte, hogy a képet vigyék el Bécsbe. Az egykori krónikák elmondják, hogy amerre a kép elment, a hívek ezrei vonultak fel eléje gyertyákkal és zászlókkal. így jutott el a kép Bécsbe a Szent István-dómba, ahol egy gyönyörű pilléren még a mai napig is ott van. Ez a kép többé nem könnyezett. Mielőtt a Szűzanya képét Bécsbe vitték, egy festő lemásolta azt, és a másolatot az elvitt kép helyére tették. 1715. augusztus 1-jén egyszerre csak megeredtek ennek az új Szűz Mária-képnek a könynyei. A könnyezés másnap megismétlődött, majd kétnapi szünet után, augusztus 5-én annyira hullottak a Szűzanya szeméből a könnyek, hogy egészen elborították a kép arcát, mellét és kezét. Az újabb könnyezés hírére ezren és ezren zarándokoltak Máriapócsra. Az egri püspök azonnal vizsgálatot indított, melynek eredményeként már egy hónap múlva engedélyezte a csodálatos kép nyilvános tiszteletét. A zarándokok kegyelete nem szűnt meg az idők folyamán, tízezrével keresték fel a csodatevő Szűzanya képét akkor is, amikor már az egymás után következő nemzedékek egyike sem látta a szentkép könnyezését. 1905. december 2-án újra megeredtek a máriapócsi Szűzanya képének könnyei és hullottak december 9-ig, majd 20 napos szünet után, újból látták a kép könynyezését december 30-án és 31- én. 1905. december 6-án az egyik bazilita rendi szerzetes kinyitotta a kép üvegajtaját, hogy a képet csókra nyújtsa a híveknek. Ebben a pillanatban észrevette, hogy a Szent Szűz arca elborul, jobb szeme fehérje megvörösödik s a szeméből nedves sáv húzódik végig az arcon. Lesietett a lépcsőn és selyemkendőt hozott, melyet a szentkép alá helyeztek. Ez a kendő bekeretezve a kegykép alatt ma is látható. A kegyhely temploma 1731- ben épült, a bazilita kolostor pedig 1756-ban. A kegyhely őrei 1950-ig Szent Bazil-rendi szerzetesek voltak. Azóta az egyházmegyei papság gondozza. A kegytemplom bazilika rangot kapott és a Szentszék teljes búcsút engedélyezett a mindenkori zarándokok részére. Búcsúnap minden Mária-ünnep, de más ünnepeken is sok zarándok látogatja a kegyhelyet. A kegyhely egyik legszebb legendája a máriapócsi méhekről szól. Egy nagykállói református ember súlyos köszvényben szenvedett, úgy hogy még mankóval is alig tudott járni. Egyik szomszédja rábeszélte, hogy zarándokoljon el Máriapócsra, s ott hívő lélekkel imádkozzék a könnyező Szűzanyához és biztosan meggyógyul. Bangó András gazda szörnyű fájdalmában megfogadta szomszédja tanácsát, elment a kegyhelyre, kérte a Szűzanya segítségét és megfogadta, ha meggyógyul, egy kas méhet küld ajándékba a templomnak. A csoda megtörtént, a beteg egészségesen tért vissza otthonába. Otthon azután úgy döntött, hogy mégsem küldi el a kas méhet, mert a templom úgysem tudná annak hasznát venni. Másnap, amikor kiment a méhesébe, csodálkozva látta, hogy az a kas méh, melyet a templomnak szánt, eltűnt, a kas üres volt. Amikor szétnézett, észrevette, hogy a méhek már a magasban röpülnek, egyenesem Máriapócs irányába. A gazda utánuk ment, s amikor a kegyhelyre érkezett látta, hogy a méhek a templomhoz repülnek, és a templom falának egyik repedésében letelepednek. A méhek azóta is ott tanyáznak. A kegyhely főbúcsúja Nagyboldogasszony ünnepén van. Részlet a szerző A boldogságos Szűz Mária kegyhelyei Magyarországon c. könyvéből. (Szent István Társulat, 1971.)
