Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-15 / 18. szám
IRODALMUNK KINCSESTÁRA 41 ADY ENDRE A PÓCSI MÁRIA Az eredeti könnyező Mária-kegykép, amelyet a 17. század végén Bécsbe vittek és ma a Stephansdomban látható Ma Máriától jönnek a szivek, Ma Mária-kép minden durva lábnyom. Szívemben sír a pócsi Mária Egy őszies, emlékes délutánon. »Óh, Mária«, - mindig új-új csapat Énekel a poros, tarlóit mezőkön, Ezek hozzák magukkal a hitet S porfelhőben fölöttük ez a nő jön. Óh, Mária, Pócson is lakozó Regina Vitae és maga az Élet, Itt, Érmindszenten, útra készülőn, Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek. Egy idő óta megnőtt a szivem S a szép bűnöktől keservesen tiszta S most hirtelen csak Tégedet keres Egy szüzetlen és bűnös kálvinista. Tegnap volt az oláh Mária-nap, Tegnap temettem minden élet-rangot S ma jönnek meg a pócsi búcsusok S ma táncolnak a kicsi, móc harangok. Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni: Rossz ébredő és sokat próbált fekvő. Az Életnek rosszul nősült veje, Vallástalan és nőtelen, öreg vő. Ma kell kihúzni a szomorú tőrt, Melyet az élet szívembe belévert, Ma felejtek el minden igazat S ma bocsátók el minden régi némbert. Ma tudom, hogy csak Mária maradt, Szívemet most már csak Mária lássa S e Mária nem régi fancsali, De mindennek egyesitő, nagy mása. Mária a nagy, fehér jégtorony, Mária a zászlóknak szent zászlója, Mária a mennyei paripa, Ha vágtatván visszaköszönök róla. »Óh, Mária«, - haliga -giling-galang, »Óh, Mária«, - és mégis ez a minden: Ma érkeznek Pócsról a búcsusok S processziók én rossz idegeimben. Óh, Mária, ma már azt üzenem Azoknak, akik halálomra lesnek: Úgy kívánja a pócsi Mária, Maradjak meg magamhoz érdemesnek. Ma egyszerűbb, emberibb a dolog. Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni: Egy Mária, még hogyha pócsi is, Pogányokkal is tudhat jól beszélni. Mikor már minden hit-húr elszakadt S az emberben a barátja se hisz már, Jön Mária s Pócsról a búcsusok, Jön a szivünk, múltúnk és játszva visz már. Ma már hiszem: nagy döntés vár reám, Legyőzni mindent, mi ellenem támadt, Mutatni egy példátlan életet S nem bocsátani el az én Máriámat. Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem Mint szűz-nyövő, bátor diák-koromban: Akkor lehet akárki is vitéz, Ha a hite és már mindene romban. Most érkeznek a pócsi búcsusok, Szívem s őszi, száz diák-lelki emlék, Giling-galang, ének, Ősz, Mária: Lesz Mária és életem is lesz még. »Óh, Mária«, - jön a te életed, Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok, Most jönnek már az édes babonák, Most jönnek az igazándi morálok. Óh, Mária, most jön a hazudó, Igazi és Halált-incselő Élet, Oh, Mária, Élet, giling-galang, Áldassál, hogy ma találkoztam véled.
